*¤*Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!*¤*

Hajtás-pajtás

Nem tűntem el, csak átalakultam egy kísértő-rémisztő személynek. Na, nem a szó szoros értelemben :)))

Először is vizsgaidőszak a főiskolán, rögtön az első héten 3 vizsga, jövő héten 1, és így is egyről már lejelentkeztem, mert bekakiltam, hogy nem tudok semmit. Igen, nem jó taktika, de utálok úgy elmenni egy vizsgára, hogy tudom, a tanárok jóindulatára számíthatok csak. A lényeg, hogy sokat tanulok, ha van kis időm, akkor próbálom beszerezni a karácsonyi ajádékokat, és a lakás díszítése még sehol. Pedig tavaly elterveztem, hogy idén mindent szépen feldíszítek, de megint úgy tűnik, csak a fa fog pompázni. Ja, és dolgozom is, mert a pénztárcám vészesen az utolsókat rúgja és muszály valamiből enni is. :) A szerencsém, hogy a munkám szorosan kapcsolódik a tanulmányimhoz: tudniillik óvó néninek tanulok és 3 rosszcsont fiúcskára vigyázok. Akarom mondani férfira, mert a legnagyobb, aki 6 éves kikérte magának a múltkor, hogy ő már nem fiú. :)

Sajnos mindemellett nincs időm alkotni. Napi 5 óra alvás azért nekem is jár, napközben pedig igazi kemény fekete tea. Anyukámnak kezdtem el egy sálat hetekkel ezelőtt, azóta azonban a fonal és a horgolótű csak egymást boldogítja, beszélgetnek a dobozban és találgatják, mikor lesz belőlük sál.

Ma némi "kutatómunka" keretében a Sváb-hegyen sétáltam egy nagyot. Mindenhol hó volt, ropogott a talpam alatt, hógolyót is alig tudtam gyúrni a friss porhóból. A kezem lefagyott, mert nem volt nálam kesztyű de cseppet sem bántam. Igen, imádom a havat, valahogy nem a gondot és a bajt látom benne, hanem a szépséget és a lehetőséget egy vidám napra. Hiszen hóangyalt csinálni, hógolyózni szerintem sosem lehet öreg az ember. Néhány kép a látványról, és rólam, bár amennyire be voltam öltözve a -4 fokba nem sok látszik. Remélem titeket is felvidít majd.

Lemaradt

A képek közül lemaradt a belseje a tolltartónak. Azt gondoltam megér annyit, hogy megmutassam, mert nekem nagyon tetszik. Varrni nem tudok, így hatalmas teljesítmény tőlem ez a bélés.

Tolltartó

És, elkészült a megrendelt tolltartó. Megmondom őszintén elsőre nem éreztem kihívásnak. Aztán ezek a csíkok feladták a leckét. Ugyanis nem vágtam el a fonalakat, amikor vége lett egy színnek, ennek következtében fonalkáosz lett úrrá az alkotás közepére. De sikerült kibogoznom és ez lett a vége. Remélem Zitának is tetszeni fog.

"Megoldódott" a probléma

Lányok, nagyon köszönöm a segítő szavaitokat, jó tudni, hogy mindig van megoldás.

Azonban az előbb járt itt a postás és sajnos a kezében a csomagom volt. A vevő "nem kereste" jelöléssel vissza került hozzám. Az öröm, hogy megvan, nem veszett el, viszont a szomorúság, hogy egyrészt megvette a terméket és nem is kellett neki, plusz 850 forintom bánja ezt a kis közjátékot. Akartam értékelni a Meskán, de már töröltette magát onnan, úgyhogy írtam egy levelet, hogy aktiválják a terméket. Szomorú, hogy vannak ilyen vevők, akik annyira sem méltatják a másikat, hogy legalább annyit írjanak: bocsi, de mégsem kell.

Ennek ellenére boldog vagyok, mert befutott egy megrendelés tolltartóra. Már meg is horgoltam, csak bélés kell bele és gombok rá. Ha kész megmutatom milyen lett. :)

Igaz az, hogy ha be is csukódik az ajtó, valahol nyílik majd egy ablak. Ebben az esetben is kaptam jót, igaz másoktól, de ez sokkal többet ér számomra. A tanulság pedig: ezentúl nem postázok utánvéttel.

Posta és elkeseredettség

Megmondom őszintén sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Eddig valami halvány reménysugár sejlett bennem, hogy talán megoldódik, de úgy tűnik hiába. Történt ugyanis, hogy hónap elején feladtam utánvéttel az egyik tokot. Igen ám, de azóta se pénz, se tok. Írtam a hölgynek, hogy hát mi történt, nem kapta meg, vagy valami baj van-e, de válasz azóta sem érkezett. Így arra a döntésre jutottam, hogy bemegyek a postára, és kérek egy lekövetést, hogy hol veszett el a csomagocskám (ha ugyan elveszett), mert ugyebár ez így nem járja. Ebben az egészben csak az a bosszantó, hogy előtte ugyanígy feladtam egy utánvétes csomagot, ahol meg a postás csak úgy ukmukkfukk bedopta a vevő postaládájába és nem kért érte pénzt. Szerencsére nagyon kedves vevő volt és azonnal szólt, így gyorsan meg is oldódott. (Hálám azóta is tart felé, és ez adott kitartást, hogy talán ebben az esetben is becsületes vevővel van dolgom). Az egészben az a legbosszantóbb, hogy utálok negatív értékelést adni, és utána is milliószor azon gondolkodom, hogy biztosan helyesen tettem-e. Nincs ez másképp most sem, de azért még reménykedek, hogy valami eljut hozzám.

Még mindig tokok

Ezek az utolsó képek, többet most nem tudok mutatni. Remélem ezek is olyan gyorsan találnak gazdára, mint a legutóbbiak. Imádom ezeket készíteni, egyszerűen kikapcsol és a végeredmény gyönyörködtet. Remélem nektek is tetszik.

óidő folytatás

Itt van a folytatása alkotásaimnak. Lassan töltöm fel őket a Meska boltomba, ha valakit bővebben érdekel, ott is meg tudja nézni.

Folyt. köv.

óidő?

Mostanában nagyon nehéz lelülni alkotni. De nem a kedvem miatt, hanem mert nincs elég időm rá. Nagyon felsűrűsödtek az események, ami kis időm meg van, szeretem a szeretteimmel tölteni. Azért érkezett néhány megrendelés, és azok teljesítésével együtt készítettem néhány új dolgot is.

A megrendelt termékeim: ajakbalzsam tokok. A kékre a gombot én készítettem süthető gyurmából.

Gabella játéka

Sokat vívódtam, hogy jelentkezzek-e, mert hát nem a nyerős fajta emberek közül való vagyok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy eddigi életem során semmit sem nyertem... na jó, egyszer találtam egy csokiban "nyert" feliratot, de egyrészt nem volt beváltóhely a környékünkön, másrészt lejárt a játék. Oly annyira nem volt eddig szerencsém, hogy tavaly farsangon olyan társasággal voltam, akik korábban mindig nyertek tombolán, nem is egyszer. Vidáman bíztattak, hogy majd, most együtt! Hát, hiszitek, vagy sem, a 20 szelvényből egy sem nyert. Idén nem tudtam velük menni és 15 szelvényből 4 volt nyertes. Ezért hát vívódtam, vívódtam, míg végül rendeltem Gabellától néhány horgolótűt és beneveztem a játékára. Így mindenképp örülni fogok valaminek. :)))
Jelentkezési határidő: 2009. október 25. vasárnap éjfél, ugyhogy ha valaki szeret, vagy tervezi, hogy megtanul kötni mindenképpen nézze meg.

Alkottam, meg nem is

Huhhhh de régen írtam. Megmondom őszintén kicsit összetornyosultak a teendőim mind a suliban, mind otthon, ráadásul rámtalált az influenza "kedves" vírusa is. Azonban volt időm alkotni is egy kicsit. A legújabb ötletem egy ajak balzsam tartó lett. Lehet, hogy ez másnak nem újdonság, de akkor jutott eszembe, hogy ilyen kéne, amikor az influenzám alatt kénytelen voltam folyamatosan kenni a szám, mert teljesen kiszáradt. Igen ám, de éppen, amikor a doktor néninél vártam, gondoltam bekenem, és hogyhogy nem, de nagy táskám sötétjébe veszett. Egyszerűen nem találtam. Egyre mélyebbre ástam, de csak nem akadt a kezembe. Ekkor jött az ötlet, milyen jó lenne, ha felakaszthatnám valahogy a táskámra, és mindig kéznél lenne. El is kezdett járni az agyam, rögtön jobban is lettem.:))) Először arra gondoltam, varrni kéne, de rájöttem, varrni nem tudok. Így a horgolás mellett döntöttem. Elővettem a fonalakat tűket, és nekiálltam. Ezek születtek első körben. Még kulcskarikát szeretnék tenni rájuk, de még nem találtam megfelelőt. Több szín is született, de csak ennyit tudtam lefotózni, mert beborult az ég és elbújt a nap.:((( Majd felteszem a Meskára is, hátha más is hasznát fogja venni most, hogy jönnek a hideg napok. Ha valamelyik megtetszik, vagy esetleg más színben szeretnétek írjatok nyugodtan!:)))

A hét takarója, avagy Cate Blanket :)))

Ki mondta, hogy takaróba burkolózva nem lehet emberek közé menni? Minden csak hozzállás kérdése.

Kezdetek

Sokunk életében van egy pont, amikor a kézműves alkotások felé fordulunk, és el is kezdjük gyakorolni azt.

Az én életemben ez 14 éves koromban jött el. Ekkor történt ugyanis, hogy megtaláltam nagymamám régi horgolótűjét. Sajnos ő ekkor már nem élt, így anyukámat kérdeztem arról, hogy ezzel az eszközzel mit és hogyan lehet csinálni. Ő elmondta, de megmutatni csak a legegyszerűbb öltést, a rövidpálcát tudta. Én ezzel el is voltam akkor, horgoltam ide-oda, minden kis állatomnak kabátkát, sálat, amire éppen szüksége volt. Aztán valahogy ez feledésbe merült egészen 18 éves koromig. Akkor valahogy újra rátaláltam, és kezdődött a tanulás. Sok antikváriumban találtam hozzá több-kevesebb anyagot, de sajnos soha egyik sem készült el. Megmondom őszintén, azért, mert azok mindegyike kabát, pulcsi, kardigán... és nekem ezek túl nagy munkának tűntek. Így csak a mintákat gyakoroltam sorra belőlük. Aztán egyszer csak jött a számomra világmegváltó ötlet: horgolok figurákat. Na, ez amilyen nagy ötlet volt nekem, olyan hamar derült ki, hogy sajnos nem találtam fel a spanyol viaszt, sőt, mások már régóta foglalkoznak ilyennel. Így hát ötleteket gyűjtve vágtam neki életem első alkotásainak. Ezek egyszerű pici emberkék voltak, amiket magam terveztem, noha kindertojásban találtam őket. Viccesnek találtam a műanyag figurákat felnagyítani és egy új anyagból előállítani. Persze, ebből nem lehet megélni, így kénytelen voltam a magam fantáziájából elkezdeni alkotni... Folyt.köv.

Kezdeti próbálkozásaim:
Szaszuke a lila ruhás manófiú,  Hanzo pedig a zöldike. Kb. 10cm magasak.

A technika "csodái"

A suliból írok több okból is. Az egyik, a szuper órarendem ami miatt minden nap 6-7-ig vagyok (reggel 8-tól), mert 4-5 lukas órám is van a leglehetetlenebb időpontokban (gondolom ez másoknak is ismerős lehet). 

Azt hiszem a fotózási ígéretemet kicsit elhamarkodtam. A szerencse nem állt mellém ez ügyben. Van kb. 20 újratölthető elemem, amiből persze ilyenkor egy sem működik. Mikor végre feltöltöm és fotózok, kiderül, hogy a kártyaolvasó nem olvas be semmit - nagy kutakodás után rájövök vírusos a gép. A lényeg, hogy a napokban újra lesz telepítve és akkor teszek fel képeket. Jó sok lesz addigra, legalább napokig lesz mit mutogassak.

Annyit elmesélek róluk elöljáróban, hogy mindnyájan valamiféle figurák. Sorban ülnek az íróasztalomon és nézik, ki születik a kezeim között. Néha segítenek, ötlettel látnak el ha elakadok. Kezdenek hozzám nőni, ami az elválás szempontjából sohasem szerencsés. De hát mit tehetek, ha ennyire odafigyelnek arra, amit csinálok. Néha azért rakoncátlankodnak is, ilyenkor elbújnak valahova én meg keresgélhetem őket. Szóval vidáman telnek a napjaink.

Végül pedig próbáljátok ki az évkönyv készítőt. Igazi amerikai stílusú évkönyvet lehet készíteni, ami kellemes perceket szerezhet a barátokkal. Mi ki is nyomtattuk, jó kis szövegekkel láttuk el, nagyokat nevettünk. Jó lesz később elővenni és nosztalgiázni...

Felhők

Van néhány dolog, amit gondoltam lefotózok és megmutatok. Hát, ez a felhős-esős idő keresztül húzta számításaim. Annyira sötétek, borongósak, szomorkásak lettek a képek, hogy inkább megpróbálom holnap újra. Ilyenkor csak az jut az eszembe, hogyan fotózok majd télen?! Eddig sem voltam valami profi, hát mi lesz ezután, nem tudom.

A tegnapi napomat azért elmesélem, mert igen viccesre sikeredett. Egyik barátnőm manikűr-pedikűr, műkörmösnek tanul és felkért modellnek a vizsgájára. Örömmel tettem eleget kérésének. Bal kezemen elvégezte a műkörmös "beavatkozást", majd a kis- és gyűrűsujjamon a körmöt vörösre festette (csak 2 körmöt kellett). A maradék 3 natúr maradt. A jobb kezemre pedig Szörnyelladefrász méretű műkörmök kerültek. Végeztünk 2 órára (reggel 9-től), nekem pedig suliba kellett mennem. Ilyen felemásan! Persze a suli a város másik felén... Na, ahogyan a villamoson végigmértek az nagy szám volt! Sok ember arcán látszott, hogy nem tudja eldönteni: őrült vagyok, vagy csak szimplán hülye. Persze kedvesen mosolyogtam ilyenkor... nem komplett-volt a konklúzió.

Mára szépen egységesítve lettem, gondoltam kipróbálom, milyen műkörömmel élni és alkotni. Hát, szokni kell, de annyira picire van reszelve, hogy boldogulok vele. (A barátnőmnek meg már van egy állandó vendége).

Fonalak

Újra rámtört a "fonalból alkotni valamit" vágy. Az ötlet meg is született, így elmentem beszerezni hozzá a szükséges fonalakat. A fonal kiválasztása számomra mindig rémálom. Na nem azért, mert nem szeretek válogatni (nőből vagyok, a válogatás lételem), hanem mert a sok szép fonal közül olyan nehéz eldönteni melyiket vigyem magammal. Így hát általában a pénztárcám szab határt neki. Az egyetlen szempont, amit mindig szem előtt tartok, hogy puha legyen és lehetőleg ne szöszöljön. Viszont nagy hibám az is, hogy horgolótűbűl nekem sosem elég. Volt egy teljes szettem, amit 2 évvel ezelőtti költözéskor elvesztettem.:((( Fáj is a szívem érte...nagyon. Azóta sem sikerült szert tennem az összes méretre. Így megint vettem 3 horgolótűt is. Ebből már ki is derül, hogy amit készíteni szándékozok horgolva lesz. De azt, hogy mi lesz, most inkább nem árulnám el, majd kicsit később, ha látom hogyan alakul. A fonalakat azért megmutatom. A kép nem adja szépen vissza az árnyalatokat. Sokkal élénkebbnek tűnnek, mint valójában. Azt viszont sajnálom, hogy megérinteni monitoron nem lehet, mert annyira simogatósan puhák. 

Limonádé

A napokban kaptam Esztertől egy finom limonádét. Meg kell hagyni, ezeken a meleg napokon nagyon jól esik. Eszter kérte, írjam le milyen a kedvenc limonádém, amit most meg is teszek.

Veszek egy nagy üveg ásványvizet, azt jól megtöltöm kis kockákra vágott citrommal, naranccsal, lime darabokkal, belefacsarom 1-2 citrom levét (függ attól, mennyi leve van), majd barna cukorral édesítem ízlés szerint. Van amikor azt sem teszek bele, hogy a gyümölcsök valódi íze érvényesüljön. Ezek után pár órára hűtőbe teszem. Hidegen a legjobb, és az ízek is összeérnek. Egészségünkre!

Kezdeti nehézségek

Huhhh... azt hittem blogot nyitni egyszerű feladat. Hát tévedtem, nem is kicsit. Sikerült valami olyan formát beállítani, ami tetszik. Eztán nézegetni kezdtem, hogy kedvenc blogokat is be tudom lőni. Ha, meg is örültem, el is kezdtem. Megjelent a blogomban, de csak ezután vettem észre, hogy az irányítópulton is be tudom állítani-dupla munka. De hát új nekem az egész, ezért élvezem... Majd megláttam, hogy nincsen profilképem...fejtörés. Végül arra jutottam, miért ne vigyázhatna Virágtündérem a blogomra egy darabig. Feltöltöttem. Sajnos észrevettem, hogy bár a nevem megjelenik azokon a blogokon, amiket bejelöltem rendszeres olvasásra, de nincs kép. Ha, na erre is rájöttem, újra dupla munka. :))) Na ezen már csak nevettem, mert azt gondolom értek a számítógép kezeléséhez, de ez új terület, meg kell tanuljam... na de ennyit bénázni! Legalább írni tudok.

Olvasgatva a blogokat rájöttem, micsoda közösségi élet folyik: ajándékozás, blogdíjak stb. Hát ez is új, így tanulgatom, hogyan is működnek ezek a dolgok. Azt viszont előjáróban elmondhatom: jó látni azokat az alkotó társaimat, akiknek munkájukat eddig csak a Meskáról ismertem.

Variálok

Az a baj, hogy sosem tudom elsőre eldönteni, mit is szeretnék. Mindig mindent hatszor átgondolok, vagy hirtelen felindulásból cselekszem, hogy aztán megbánva, újra hatszor átgondolva kijavítsam. Így van ez a blogommal is. Megírtam már vagy 10 bejegyzést, de egyiket sem közöltem, végül töröltem, és módosítottam kicsit a profilon. Na talán, ez az, amit szerettem volna.

Elsőként első, igazán szívemnek kedves alkotásomat mutatnám meg. Innen indult minden még a kezdetek kezdetén. Tavasz ihlette Virágtündérem. Azóta belőle lett az elkészült alkotásaim kicsiny őre. Vigyáz mindenkire, beszélget a többiekkel, hogy egyszer majd mindenki megtalálja a gazdáját, kár is szomorkodni. Először eladásra szántam, de ahogyan itt üldögélt az asztalomon annyira a szívemhez nőtt, hogy nincs szívem tőle megválni. :)))

Az első

Tudom, hogy ez a bejegyzés a sokmilliomodik, de nekem az első. Meghatározó élmény, az már biztos, ugyanis életemben egyetlen egyszer sem írtam naplót. Minden első dolog (szerelem, csók, első végig olvasott könyv, első kedvencünk stb.) az ember életében nagyon fontos. Ezekre mindig fog emlékezni, mindig fogja tudni honnan kapta, ki volt az, miért...

Imádok olvasni, és kézműveskedni. Szeretném megosztani olvasott élményeimet azokkal a műveimmel együtt, melyeket néha alkotok.