Kezdetek

Sokunk életében van egy pont, amikor a kézműves alkotások felé fordulunk, és el is kezdjük gyakorolni azt.

Az én életemben ez 14 éves koromban jött el. Ekkor történt ugyanis, hogy megtaláltam nagymamám régi horgolótűjét. Sajnos ő ekkor már nem élt, így anyukámat kérdeztem arról, hogy ezzel az eszközzel mit és hogyan lehet csinálni. Ő elmondta, de megmutatni csak a legegyszerűbb öltést, a rövidpálcát tudta. Én ezzel el is voltam akkor, horgoltam ide-oda, minden kis állatomnak kabátkát, sálat, amire éppen szüksége volt. Aztán valahogy ez feledésbe merült egészen 18 éves koromig. Akkor valahogy újra rátaláltam, és kezdődött a tanulás. Sok antikváriumban találtam hozzá több-kevesebb anyagot, de sajnos soha egyik sem készült el. Megmondom őszintén, azért, mert azok mindegyike kabát, pulcsi, kardigán... és nekem ezek túl nagy munkának tűntek. Így csak a mintákat gyakoroltam sorra belőlük. Aztán egyszer csak jött a számomra világmegváltó ötlet: horgolok figurákat. Na, ez amilyen nagy ötlet volt nekem, olyan hamar derült ki, hogy sajnos nem találtam fel a spanyol viaszt, sőt, mások már régóta foglalkoznak ilyennel. Így hát ötleteket gyűjtve vágtam neki életem első alkotásainak. Ezek egyszerű pici emberkék voltak, amiket magam terveztem, noha kindertojásban találtam őket. Viccesnek találtam a műanyag figurákat felnagyítani és egy új anyagból előállítani. Persze, ebből nem lehet megélni, így kénytelen voltam a magam fantáziájából elkezdeni alkotni... Folyt.köv.

Kezdeti próbálkozásaim:
Szaszuke a lila ruhás manófiú,  Hanzo pedig a zöldike. Kb. 10cm magasak.