2009. december 17., csütörtök

Hajtás-pajtás

Nem tűntem el, csak átalakultam egy kísértő-rémisztő személynek. Na, nem a szó szoros értelemben :)))
Először is vizsgaidőszak a főiskolán, rögtön az első héten 3 vizsga, jövő héten 1, és így is egyről már lejelentkeztem, mert bekakiltam, hogy nem tudok semmit. Igen, nem jó taktika, de utálok úgy elmenni egy vizsgára, hogy tudom, a tanárok jóindulatára számíthatok csak. A lényeg, hogy sokat tanulok, ha van kis időm, akkor próbálom beszerezni a karácsonyi ajádékokat, és a lakás díszítése még sehol. Pedig tavaly elterveztem, hogy idén mindent szépen feldíszítek, de megint úgy tűnik, csak a fa fog pompázni. Ja, és dolgozom is, mert a pénztárcám vészesen az utolsókat rúgja és muszály valamiből enni is. :) A szerencsém, hogy a munkám szorosan kapcsolódik a tanulmányimhoz: tudniillik óvó néninek tanulok és 3 rosszcsont fiúcskára vigyázok. Akarom mondani férfira, mert a legnagyobb, aki 6 éves kikérte magának a múltkor, hogy ő már nem fiú. :)
Sajnos mindemellett nincs időm alkotni. Napi 5 óra alvás azért nekem is jár, napközben pedig igazi kemény fekete tea. Anyukámnak kezdtem el egy sálat hetekkel ezelőtt, azóta azonban a fonal és a horgolótű csak egymást boldogítja, beszélgetnek a dobozban és találgatják, mikor lesz belőlük sál.
Ma némi "kutatómunka" keretében a Sváb-hegyen sétáltam egy nagyot. Mindenhol hó volt, ropogott a talpam alatt, hógolyót is alig tudtam gyúrni a friss porhóból. A kezem lefagyott, mert nem volt nálam kesztyű de cseppet sem bántam. Igen, imádom a havat, valahogy nem a gondot és a bajt látom benne, hanem a szépséget és a lehetőséget egy vidám napra. Hiszen hóangyalt csinálni, hógolyózni szerintem sosem lehet öreg az ember. Néhány kép a látványról, és rólam, bár amennyire be voltam öltözve a -4 fokba nem sok látszik. Remélem titeket is felvidít majd.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése