Régi és új, avagy érdemes mindig nyitott szemmel járni

Még a nyáron történt velem egy nagyon kellemes meglepetés. Régóta vágytam egy Singer varrógépre. Nem azért hogy varrjak, hanem azért, mert nagyon tetszenek. Imádom őket. Dédimnek is volt egy, így gyermekkorom óta vágytam rá. Akkoriban nem értem fel az asztalt, így állva, fél lábbal csak hajtottam a gépet, amitől nagymamám haja az égnek tudott állni. De én varrtam... képzeletben mindenféle szépséget. Aztán csak teltek-múltak az évek és én elfogadtam, hogy majd megöröklöm a dédiét. Aztán egy nagyon meleg nyári napon mentem az egyik hobbi boltba és az egyik ház előtt megláttam kirakva egy Singert. Meglepődtem nagyon, hogy csak így kidobva a lomok között áll ott. Bementem a boltba, vásárolni, de nem hagyott nyugodni a dolog, így vissza mentem. Még mindig ott volt. A tűző napon álltam mellette vagy 10-15 percet, de senki nem került elő. Így hívtam egy taxit, hogy elhozzam, mielőtt megérkeznének azok az emberek, akik a lomokat gyűjtik össze. Kb. 15 perc múlva megérkezett a társaság legnagyobb taxija, egy kisbusz. Beraktuk hátra és haza hoztam. Itthon csak nézegettem, gyönyörködtem benne. Csodálatos darab. Letisztítottam, mert koszos volt szegény, aztán megtaláltam a helyét. Így lett varrósarkom is. Ezek után nyár végén tesóm elköltözött otthonról. Pár évvel ezelőtt varrós ambíciók kapták el, akkor vett magának egy varrógépet. Amit használt vagy két hétig. Megkérdezte, kérem-e, vagy eladja. Na, én olyan vagyok, hogy mindig minden kell, ami hobbival kapcsolatos, elvégre majd csak fogom tudni valamire használni. Így azt is haza hoztam. Ekkor tudatosult bennem, hogy most aztán valamit kéne vele kezdenem, mert csak úgy dísznek ne álljon az asztalon. Vettem anyagot, vagy fél napig tanulmányoztam a leírását, próbálgattam a működését mindenféle anyagdarabokon. Mostmár kezd letisztulni a dolog, így ha lesz valami mutatható darab, fogom mutatni.:)))