2010. szeptember 8., szerda

Kis beszámoló

Sokan érdeklődtetek, hogy hogyan telt az első egy hetem az óvodában. Így gondoltam kicsit írok róla.  Először is a kollégák kedvesek, segítőkészek, mindig érdeklődnek, hogyan érzem magam, hogy mennek a dolgok. De mint mindenhol, ahol sok nő dolgozik együtt, sajnos előbb utóbb szembe kerül az ember a furkálódással, féltékenységgel, stb, stb... Ezek alól én kibújok, és inkább a gyerekekkel vagyok.
A gyerekek tüneményesek. Mindegyik egy kis egyéniség már most. Vannak jobb egyéniségek és vannak rosszabbak, de mindegyikben ott van a gyermeki huncutság, kalandvágy, csodálat a világra és az új dolgokra. Nyitottak és érdeklődőek, bújósak és sírósak, veszekedősek és verekedősek, szófogadóak és rosszalkodóak, minden, ami egy gyermek csak lehet. Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra hogy lesz az emberből második anya, aki vígasztal, ölel, simogat, altat, osztozik örömben, bánatban, elkeseredettségben, elveszettségben, aki az egyetlen segítsége és támasza, amíg nem jönnek érte. Nem gondoltam volna, hogy ennyi örömmel, fáradtsággal, aggodalommal, és kétellyel fog járni. Tudom, mit tudok, mit tanultam, de még nem jönnek elő a megfelelő pillanatban a megfelelő dolgok. Erőltetem az agyam, de a legegyszerűbb dal sem villan be. Vagy csak az egyik fele, ami még bosszantóbb. Tudni, hogy tudom, de nem jut eszembe őrjítő tud lenni. Így munka után itthon újra előszedem és memorizálom azt, amire szükségem van. Végül kb. fél tízre kidőlök és álmomban is a gyerekeket látom és hallom. Nem tudok pihentetően aludni. Zsong a fejem. Viszont tudom, hogy ez csak átmeneti, meg kell szoknom és rendben lesz minden. Ami nagyon sokat segít, az a 10-15 perc, amikor van időm leülni alkotni. Abban a pillanatban, mintha mindent elfújtak volna, csend van a fejemben és béke a lelkemben. Magam vagyok és kikapcsolok. Csodás érzés. Főleg reggel 6-kor, amikor csendes az utca, félhomály van, ég a kis asztali lámpám én pedig horgolok. Ezután kezdődhet a nap.

3 megjegyzés:

  1. Szia! Jó volt olvasni a soraid! A gyerekek biztosan örülnek Neked! Gondolom az anyukák is. Nekem nagyon fontos, hogy reggel teljesen nyugodtan hagyhatom Zsófit az oviban, mert tudom, jó helyen, jó kezekben van! A bölcsiben és itt az oviban is nagyon kedves nevelők, dadusok vannak! Nem irigyellek a zsongásért a fejedben délután, este. Én már kérdeztem a mi óvónőinket, hogy bírják, hiszen sokszor egyszerre beszél 20-25 gyerek! Zsibonganak! Azt mondták meg lehet szokni. Neked is csak idő kell hozzá, meg sok türelem. Csak így tovább, szép napokat a csoportodban!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű bejegyzés, tökéletesen fejezted ki, amit gondolsz és érzel!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm kedves szavaitokat. Mindig jól esnek az ilyen hozzászólások, erőt és bíztatást adnak. Köszönöm. :)))

    VálaszTörlés