Eddig nem írtam róla, mert nem mertem addig, amíg nem biztos a dolog. De mostmár biztos. Mától hivatalosan is óvónéni lettem. Bemutattak a nevelőtestületnek (akiket már ismertem, mert a szakmai gyakorlatomat is itt töltöttem), valamint megvolt az első szülői értekezlet is. Én annyira, de annyira izgultam, hogy minden mosolyomban éreztem, hogy remeg a szám. Szerencsére bemutattak, mert abban az első pár percben nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán a nevemet el tudnám mondani. Nem vagyok egy izgulós típus, de a szülők vizsgálódó pillantásaihoz nem vagyok hozzá szokva. Hiába, ezen az oldalon most állok előszőr. Szerencsére a társam gyakorlott és az ő nyugodsága rám is átragadt. A végére pedig már úgy éreztem magam, mintha mindig is itt lettem volna.
A csoportomról a tények: Vegyes csoport; összetétel: 16 pindúr, akik éppen csak betöltötték a 3. évüket, a többi 10 egyformán oszlik 4, 5, 6, 7 évesekre. Összesen 26 gyerkőccel indulunk, de lehet, hogy többen is leszünk. Szóval egyből mélyvíz, melyben még nem tudom mennyire fogok tudni úszni. Kemény év áll előttem, de nem bánom. Elvégre hány pályakezdőnek adatik meg az a kiváltság, hogy egyből állást ajánlanak a gyakorló helyén? Szóval örömmel vegyes aggodalom fog el, akárhányszor eszembe jut, hogy szerdán szinte teljes létszámmal indulunk.
Gratulálok és sok sikert kívánok! Biztosan nagyon fognak szeretni a picik! :)
VálaszTörlésGratulálok! :)
VálaszTörlésSzerintem Neked való kihívás lesz, és biztosan meg fogsz tudni birkózni vele! :) Én is sok sikert és rengeteg örömöt kívánok Neked!
VálaszTörlésKöszönöm lányok a bíztató szavakat. Sokat jelentenek nagyon, mert nem könnyű feladat azt már most érzem.:)))
VálaszTörlés