2010. március 26., péntek

Vége...

van a 8 hetes óvodai gyakorlatomnak. Ezért nem írtam eddig. Egyszerűen nem maradt időm, energiám leülni és beszámolni a dolgaimról. Alkotásaim nem nagyon készültek, viszont a gyerekekkel mindig készítettünk valami izgalmasat. Mindet nem tudtam lefotózni, de amit igen, azt megmutatom. Először is csíráztattunk a gyerekekkel a tavasz örömére. Mindenki ültetett egy kis cserépbe borsót vagy babot, majd azokat öntözgettük és vártuk mi lesz. Hát íme:


Ide kapcsolódóan dekorgumi nyomdát készítettünk és papír cserép formát díszítettünk vele.





Beszélgettünk a madarakról, a költözőkről és az itthon maradókról, majd gólya bábokat készítettünk papírból.



A gólyák a növénykék mellé kerültek, hiszen ott érzik jól magukat. Pár nappal később békákat origamiztunk, azokat is oda tettük a gólyák közé, de azokat már nem tudtam lefotózni. Az origami békákkal rendeztünk béka ugró versenyt.

De mindez nem lenne teljes a fészek rakás öröme nélkül. Az óvó nénimmel, aki a mentorom volt, készítettünk egy tyúkanyót és fonalból kis csibéket. A csibéket kinder tojásba tettük. Közösen a gyerekekkel készítettünk fészket raffiából, majd megbeszéltük mire van szüksége a tojásoknak a kikeléshez. Betettük a tojásokat és ráültettük a tyúkanyót. Most pedig várunk... mi lesz, ha kikelnek.



A víz napja alkalmából halacskákat díszítettünk homokkal, valamint fenyőtoboz részeivel.




A gyakorlatról fogok még írni és mutatni egy-két apróságot, mert azt hiszem van pár olyan dolog, amit érdemes megosztanom veletek. Szóval még jövök :)))

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Igen, az leszek. Én is nagyon szeretem, főleg a gyerekek miatt. Annyira sok szeretetet adtak az elmúlt hetekben, amennyit más egy egész életen át nem kap. :)))
    Olvastam a hozzá szólásaid, azokat nem tettem közzé, gondoltam nem baj. :)))
    Azért kezdtem moderálni, mert hirdetéseket kezdtek feltenni hozzászólásként. De nem jelentkeztek egy ideje, úgyhogy mostmár kiveszem.

    VálaszTörlés
  2. jóó, kösziii :)) (igen, amiatt már nem akartam írni, hogy nem is lenne muszáj kitenni... :D )
    ismerős az érzés (én tanár leszek), bár az iskolában csak néhány gyerektől kapja ezt az ember, de már azért a néhányért is megéri! és jó, hogy olyan vagy, aki élvezi is, és nem csak végigkinlódja, mint úgy gondolom, sokan Nálatok is..

    VálaszTörlés