2010. május 3., hétfő

Valami új 1...

Egyik nap meglátogattuk egyik rokonunkat, egy idős nénit, aki 82 éves és már nagyon beteg. Mindezek ellenére a mai napig nagyon finom süteményeket süt az egész családnak. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni a fiatal koráról, hogy akkoriban a kézimunka mindennapi elfoglaltság volt, nem úgy mint ma, a sorozatgyártás korában. Mindig kéri, hogy mutassak a munkáimból, mert szereti nézegetni és boldog, hogy vannak még ma is kézimunkát szerető fiatalok. Amikor legutóbb mentünk hozzá, azzal fogadott, hogy van valami a számomra, aminek reméli hasznát tudom venni. Ekkor elém rakott egy ősi, fém szerkezetet. Először nem tudtam mi az, így elmesélte, hogy ez egy gomb behúzó, amit ő lánykorában kapott és minden ruhájához, ágyneműjéhez a gombokat azzal húzta be. Azért adta nekem, mert úgy érezte én megbecsülöm és ha ő elmegy én nem dobnám ki, mint mások. Nagyon meghatott vele. Nem az eszközzel, hanem a gesztussal, azzal, hogy láthatóan odafigyelt minden együtt töltött órára. Hihetetlen kincset kaptam, egy emlékeket őrző, kortalan, generációról generációra szálló eszközt, melyet most én használhatok és amellyel remélhetőleg örömet szerezhetek.
Mindezzel együtt egy aggodalom is a fejembe szökött. Ugyanis ezt a kincset nem szeretném állni hagyni, hogy porosodjon egy sarokban. Azonban tudom azt is, hogy már jónéhány gombos alkotás megjelent én pedig egyáltalán nem szeretnék másolósnak, ötlet lopósnak tűnni. Tudom, sok hobbis űzi ugyanazt, de én akkor is szeretnék valami mást felmutatni.  Így nagy fejtörésbe kezdtem, hogy valami olyat készítsek, amilyen nincs, amilyet eddig senkinél nem láttam. Így született meg a gyerekeknek szánt kollekcióm. Kifejezetten kicsiknek szánom, de természetesen gyermeklelkű felnőtteknek is ajánlom meleg szívvel. :)))
Hogy honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek készítsek? Egyszerű! A gyakorlataim kapcsán ihlettek meg a gyerekek. Tanító és óvóképzőre járva megismerkedtem az ovis és alsó tagozatos gyerekekkel és láttam, mire képes egy-egy kedves tárgy. Egy kedves könyvjelzővel mindjárt jobban megy az az "undok" olvasás, egy kedves kitűzővel szívesebben járnak külön órára, valamint mutogatni sem utolsó őket. Ráadásul senki nem gondolt eddig arra, hogy ők is szeretik a szép, mutatós dolgokat, ami nem játék, hanem komoly dolog az ő kis világukban. Amellyel már olyanok tudnak lenni, mint apa és anya. Remélem más is örömmel veszi az ilyen irányú törekvéseimet.
Ezek a könyvjelzők ovisnak és kisiskolásnak egyaránt használható. Ovisnak a kedvenc mese könyvében lehet jelölni hogy hol tartunk, az iskolás pedig maga jelölheti a feladott olvasmányt, vagy hogy a könyvben hol tart.











2 megjegyzés:

  1. ah, de jó Neked....
    és az milyen jó, hogy törted a fejed, hogy ne légy olyan, mint más!
    és szuperül használtad a könyveket a fotókhoz!!! :))

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszenek a képek, mert megmondom őszintén a fotózással hadilábon állok... Remélem a továbbiakban is sikerül más lennem, mert senki lelki világába nem szeretnék bele gázolni. :)))

    VálaszTörlés