Lassan a végét, és a végén járok...

Aki munka mellett próbált már meg elvégezni egy iskolát, az tudja, milyen gyilkos lehet. Mindenhol teljesíteni kell és bizony nem könnyű feladat mindenhol helyt állni és a határidőket betartani. Így most egy végi hajrában sikerült letenni a nyelvvizsgát és a mai napon leadtam a szakdolgozatom is. Már csak az államvizsga van hátra...

Alkotni leginkább a gyerekekkel van időm, de készül (nagyon lassan) néhány projekt is, hála Vikinek és Fanninak, akik mindig nagyon támogattak, hogy elinduljak ezen az új úton. Nem titok, így elmondom: varrni kezdtem. Colettnél is jártam tanfolyamon, aki nagyon lelkes segítőnek bizonyul minden téren. Megmondom őszintén, közel sem tökéletes a mű, de büszke vagyok rá, akárhonnan is nézzem. Hangulatbonbon készült az én variációmban. Nem annyira az én stílusom lett a végeredmény, de tetszik.

Fonalak és horgolótűk

A fonalak Barka fonalak, pihe-puha gyapjú. A horgolótűk pedig amolyan terápiás célúak. Vidám színekben pompáznak még a legsötétebb hideg téli napokon is.

Két díjat is kaptam

Amit ezúton szeretnék megköszönni. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen megtiszteltetések értek.:)

Az elsővel Ági tisztelt meg, még múlt évben. Elnézését kérem, hogy akkor nem raktam ki, de most ugyanakkora lelkesedéssel teszem közzé, mint amilyennel akkor elfogadtam.:)))

Aki szeretné átvenni, merthogy nem kötelező!-annak a szabályok:

- Tedd ki a díjat!

- Linkeld be, akitől kaptad!

- Nevezz meg legalább 7 blogot!

- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

A másik díjat arszitól kaptam. Nagyon jól esett, hogy gondoltál rám is, illetve a blogomra.:)

A szabályok:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

 
És akiket én szeretnék díjazni:
 
Jandó
inecsg
zizou
lilang
Lidércke
hendimedi
piroseper

Sorsolás

előtt egy picit húzom az időt.:))) Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy velem játszottatok. Köszönöm a kedves, bíztató szavakat, nagyon jól esett mind. A játék által sok új bloggal is megismerkedhettem, amit nagyon élveztem. Biztosan lesz még játék, mert én remekül éreztem magam.:)))

És akkor a nyertes:

 a 6-os számú hozzászóló, aki nem más, mint Toritextil. Gratulálok! A részleteket majd mailben megbeszéljük.

Új év, új tervek, új játék

Először is szeretnék utólag mindenkinek nagyon kellemes 2011-es évet kívánni!

Nagyon régen jelentkeztem, ennek oka a munkám, az iskola és a nyelvtanulás okozta káosz, mely az életemet teljesen átszőtte. Ezenkívül történtek még nem túl vidám dolgok, de ezt nem szeretném mélyen tárgyalni, legyen elég annyi, hogy próbálok rajta felül kerekedni.

Az új évre sok tervvel készülök. Mind alkotás, mind egyéb téren. Szeretném a blogomat gyakrabban frissíteni, és még több újdonsággal előrukkolni, valamint a tavalyi fonalat folytatni.

Év végén megnéztem a blogomat és örömmel láttam, hogy 55 bejegyzés került fel, valamint ugyanennyi kedves ember volt kíváncsi rendszeresen arra, amit írok. Ez nagyon jól esett, így törtem a fejem, mivel tudnám megköszönni nektek a kedves, bíztató szavakat. Valami olyasmin törtem a fejem, amit eddig nem csináltam, de én vagyok mind technikailag, mind kivitelezésben.

Így hát jöjjön egy játék! Bárki játszhat, aki kedvet érez hozzá és tetszik neki a nyeremény.

Cserébe a következőket kérném:

• Tedd ki a blogodra a játék felhívását az egyik általad kiválasztott Mackó fotóval (ha nincs blogod, akkor ezt hagyd figyelmen kívül)
• Hagyj ennél a bejegyzésnél egy kommentet
• Határidő: Január 20. (Január 21.-én sorsolok)

Ő a nyeremény:

Becsületes neve Csipkebogyó, aki december 29.-én látta meg a napvilágot. Ő egy igazi nagypocakos mackó, akinek a kedvence a csipkebogyó tea, de csakis frissen melegen készítve igazi facsart citromlével.

Azt is elárulta, hogy a málnát jobban szereti, mint a mézet, bár tudja, ez nem megszokott a mackók között. Alig várja a tavaszt és a nyarat, hogy szép piros málnaszemekkel tömhesse meg amúgy sem pici pocakját.

Nagyon türelmesen tud várni gazdája haza érkezésére, és szereti hallgatni meséjét a napjáról. Ilyenkor elmereng, hogy milyen jó is lenne, ha egy táskában megbújva valahova ő is elmehetne és izgalmas dolgokat láthatna, hallhatna.

Ha tanulni kell, szeret ölben feküdni és hallgatni a sok okosságot, vagy olvasni a könyvet kis gazdájával együtt. A vizsgáktól azonban retteg, mert nem szeret szerepelni. Nagyon visszahúzódó típus.

Amíg dolgoztam a héten felfedezte a lakást és megtalált egy málna illatú tusfürdőt. Azóta rendszeresen megszimatolja, nagyon szereti az illatát. Azt mondja, mennyire jó dolog lenne, ha az ő bundája is ilyen illatos lehetne. Sajnálja, hogy ő ilyet nem használhat.

Éppen ezért le sem teszi, hogy amikor elfelejtené az illatát, újra bele tudjon szagolni.

 :)

Csipkebogyó 100% merinói gyapjúból készült, mely a Barka fonal gondos kezei alól való. Magassága ha lábain áll 16cm. Nózia és szája hímzett, szemei biztonsági szemek. Feje és végtagjai mozgathatóak.

Nem haladok

semerre. Valahogy ez az érzésem van mostanság. Ugyanis szegény ujjbábjaim várják szemüket Ámerikából. Jó kis biztonsági szemek azok, megéri a várakozást, de már szeretném ha itt lennének. Addig pedig próbálgatom a varrógépem, mellyel egyre stabilabban tudok varrni és egyre több trükköt tanultam meg. Az is igaz, hogy sok bontás van benne, de nem bánom.

Ezen kívül az egyik barátnőm gyöngyöt kezdett fűzni, én meg vele tartottam néhány délután. Pár medált sikerült megfűznöm, melyeket most fel is teszek meskára. Olyan szorosan fűztem, hogy úgy tűnik, össze vannak gyógyulva a gyöngyök. Erős damilt használtam, hogy tartós legyen.

Nektek hogy tetszik?

Régi és új, avagy érdemes mindig nyitott szemmel járni

Még a nyáron történt velem egy nagyon kellemes meglepetés. Régóta vágytam egy Singer varrógépre. Nem azért hogy varrjak, hanem azért, mert nagyon tetszenek. Imádom őket. Dédimnek is volt egy, így gyermekkorom óta vágytam rá. Akkoriban nem értem fel az asztalt, így állva, fél lábbal csak hajtottam a gépet, amitől nagymamám haja az égnek tudott állni. De én varrtam... képzeletben mindenféle szépséget. Aztán csak teltek-múltak az évek és én elfogadtam, hogy majd megöröklöm a dédiét. Aztán egy nagyon meleg nyári napon mentem az egyik hobbi boltba és az egyik ház előtt megláttam kirakva egy Singert. Meglepődtem nagyon, hogy csak így kidobva a lomok között áll ott. Bementem a boltba, vásárolni, de nem hagyott nyugodni a dolog, így vissza mentem. Még mindig ott volt. A tűző napon álltam mellette vagy 10-15 percet, de senki nem került elő. Így hívtam egy taxit, hogy elhozzam, mielőtt megérkeznének azok az emberek, akik a lomokat gyűjtik össze. Kb. 15 perc múlva megérkezett a társaság legnagyobb taxija, egy kisbusz. Beraktuk hátra és haza hoztam. Itthon csak nézegettem, gyönyörködtem benne. Csodálatos darab. Letisztítottam, mert koszos volt szegény, aztán megtaláltam a helyét. Így lett varrósarkom is. Ezek után nyár végén tesóm elköltözött otthonról. Pár évvel ezelőtt varrós ambíciók kapták el, akkor vett magának egy varrógépet. Amit használt vagy két hétig. Megkérdezte, kérem-e, vagy eladja. Na, én olyan vagyok, hogy mindig minden kell, ami hobbival kapcsolatos, elvégre majd csak fogom tudni valamire használni. Így azt is haza hoztam. Ekkor tudatosult bennem, hogy most aztán valamit kéne vele kezdenem, mert csak úgy dísznek ne álljon az asztalon. Vettem anyagot, vagy fél napig tanulmányoztam a leírását, próbálgattam a működését mindenféle anyagdarabokon. Mostmár kezd letisztulni a dolog, így ha lesz valami mutatható darab, fogom mutatni.:)))

Kis beszámoló

Sokan érdeklődtetek, hogy hogyan telt az első egy hetem az óvodában. Így gondoltam kicsit írok róla.  Először is a kollégák kedvesek, segítőkészek, mindig érdeklődnek, hogyan érzem magam, hogy mennek a dolgok. De mint mindenhol, ahol sok nő dolgozik együtt, sajnos előbb utóbb szembe kerül az ember a furkálódással, féltékenységgel, stb, stb... Ezek alól én kibújok, és inkább a gyerekekkel vagyok.

A gyerekek tüneményesek. Mindegyik egy kis egyéniség már most. Vannak jobb egyéniségek és vannak rosszabbak, de mindegyikben ott van a gyermeki huncutság, kalandvágy, csodálat a világra és az új dolgokra. Nyitottak és érdeklődőek, bújósak és sírósak, veszekedősek és verekedősek, szófogadóak és rosszalkodóak, minden, ami egy gyermek csak lehet. Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra hogy lesz az emberből második anya, aki vígasztal, ölel, simogat, altat, osztozik örömben, bánatban, elkeseredettségben, elveszettségben, aki az egyetlen segítsége és támasza, amíg nem jönnek érte. Nem gondoltam volna, hogy ennyi örömmel, fáradtsággal, aggodalommal, és kétellyel fog járni. Tudom, mit tudok, mit tanultam, de még nem jönnek elő a megfelelő pillanatban a megfelelő dolgok. Erőltetem az agyam, de a legegyszerűbb dal sem villan be. Vagy csak az egyik fele, ami még bosszantóbb. Tudni, hogy tudom, de nem jut eszembe őrjítő tud lenni. Így munka után itthon újra előszedem és memorizálom azt, amire szükségem van. Végül kb. fél tízre kidőlök és álmomban is a gyerekeket látom és hallom. Nem tudok pihentetően aludni. Zsong a fejem. Viszont tudom, hogy ez csak átmeneti, meg kell szoknom és rendben lesz minden. Ami nagyon sokat segít, az a 10-15 perc, amikor van időm leülni alkotni. Abban a pillanatban, mintha mindent elfújtak volna, csend van a fejemben és béke a lelkemben. Magam vagyok és kikapcsolok. Csodás érzés. Főleg reggel 6-kor, amikor csendes az utca, félhomály van, ég a kis asztali lámpám én pedig horgolok. Ezután kezdődhet a nap.

Hűvös van

így elő vettem a nyáron megrendelt merinói gyapjú fonalat és készítettem belőle egy ujjatlan kesztyűt magamnak. Csodálatosak a színei, a tapintása finom puha, a végeredmény kellemesen meleg. Pont nekem való villamosra olvasni, gyerekekhez az udvarra játszani. Vidám színével nem enged teret a közelgő szürke télnek. Igenis vidámságot csempész lelkünkbe és jelzi: jön még meleg nyár...

Aprótartók

készültek a nyáron. Pontosan 32, melyekre még mindig a gombokat aplikálom. Úgyhogy egy darabig lesz mit mutogassak. Ha majd már nagyon uncsi szóljatok, de annyira elkapott a hév, beszippantottak a színek és fonalak, hogy csak horgoltam és horgoltam. Valahogy úgy éreztem, nincs megállás... kivéve, amikor elfogytak a kulcskarikák. :))) Lassan töltögetem fel meskára is.

Lazac színű

Piros

Világos farmerkék

Borsózöld

Első munkanap

Eddig nem írtam róla, mert nem mertem addig, amíg nem biztos a dolog. De mostmár biztos. Mától hivatalosan is óvónéni lettem. Bemutattak a nevelőtestületnek (akiket már ismertem, mert a szakmai gyakorlatomat is itt töltöttem), valamint megvolt az első szülői értekezlet is. Én annyira, de annyira izgultam, hogy minden mosolyomban éreztem, hogy remeg a szám. Szerencsére bemutattak, mert abban az első pár percben nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán a nevemet el tudnám mondani. Nem vagyok egy izgulós típus, de a szülők vizsgálódó pillantásaihoz nem vagyok hozzá szokva. Hiába, ezen az oldalon most állok előszőr. Szerencsére a társam gyakorlott és az ő nyugodsága rám is átragadt. A végére pedig már úgy éreztem magam, mintha mindig is itt lettem volna.

A csoportomról a tények: Vegyes csoport; összetétel: 16 pindúr, akik éppen csak betöltötték a 3. évüket, a többi 10 egyformán oszlik 4, 5, 6, 7 évesekre. Összesen 26 gyerkőccel indulunk, de lehet, hogy többen is leszünk. Szóval egyből mélyvíz, melyben még nem tudom mennyire fogok tudni úszni. Kemény év áll előttem, de nem bánom. Elvégre hány pályakezdőnek adatik meg az a kiváltság, hogy egyből állást ajánlanak a gyakorló helyén? Szóval örömmel vegyes aggodalom fog el, akárhányszor eszembe jut, hogy szerdán szinte teljes létszámmal indulunk.

Tolltartó 2

Zita megrendelésére készült ez a szivárvány színű tolltartó. Belseje hasonló színekben pompázó madárkás anyag. Valahogy akárhányszor ránézek egy mesebeli jelenet jut eszembe a szivárványos madarakról, melyek a szivárvány lábánál laknak... Remélem Zitának is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem. :)

Az ajándék

amit adtam Diának egy szett. Apró tartó, tampon tartó, betét tartó (másra is lehet használni) és végül egy újdonság egy bögre kabátka. A forró ital így nem égeti meg a kezet és picit a hőt is tartja.

Használd Egészséggel!

Blogtalálkozó

Hol is kezdjem... Először is nagyon nagy izgalommal indultam reggel itthonról. Annyira nagyban, hogy a csere ajándékot itthon hagytam az ajtóban, ahova azért tettem, hogy ne hagyjam itthon.:))) Időben észrevettem, így gyorsan vissza tudtam szaladni érte. Így, megnyugodva értem a művelődési házba, ahol még csak gyülekezőben voltunk.

Aztán egyszer csak, egy szemvillanással később már ott álltam a Miciségek és fércek közt Toritextil Vikivel és anyukájával, valamint piroseperrel. Nagyon jót beszélgettünk, sok jó tanácsot kaptam, amit ezúton is köszönök nektek lányok. Pirosepernek hála talán belefogok komolyabban a varrásba és akkor talán a kapott varrógépem nem fog itt porosodni. Valamint megcsodálhattam a cuppantott füliket és a gombaváros képeket is, melyek élőben is nagyon tetszettek.

A csere ajándék átadás kicsit gyorsan ment. Én a Matula ikrek Zsuzsijától kaptam egy kis csomagot, melyben vasalható képek és csomózott karkötők voltak. Nagyon szép, igényes karkötők, nézzétek meg:

Az én ajándékom Diához került. Remélem örül neki és hasznát fogja venni. Hogy mit kapott, azt majd egy következő bejegyzésben fogom megmutatni. Sajnálom, hogy nem tudtam vele megismerkedni. Kerestem miután átadtam az ajándékom, de olyan sokan voltunk, hogy nem sikerült megtalálnom.:(

Ezután kinema szépséges üvegékszerei és punkyjazz gyönyörű horgolmányainak asztalához ültünk oda, ahol találkoztam Vera Násfával, sesame-mal, Norikoval, byme Évivel... és ha most valakit lefelejtek, annak elnézését kérem, de annyi mindenkivel most találkoztam először, hogy nehéz mindenre vissza emlékeznem. Azt viszont tudom, hogy mindegyikükkel kivitél nélkül nagyon jót beszélgettem.:)))

Norikoval csereberéltünk is. Megtetszett neki a bálnám, cserébe kaptam 3 különleges kitűzőt, amit magam választhattam ki. Nagyon szépek, nem is tudom eldönteni melyik a kedvenc. Talán mind. :)

Aztán a jelen lévő legkisebb Kinema gyűrű tulajdonosa lettem. Annyira megtetszett, annyira én vagyok. Új dolgokra inspirál már most.

Végül pedig, bár ez nem mai szerzemény, de szeretnék eldicsekedni vele. Enyém a fehér toritextil övtáska, melyet amióta megkaptam lerobbantani nem lehet rólam. Nagyon szeretem.

Nyaraltam

Elnézést mindenkitől, aki keresett és nem válaszoltam. Hirtelen ötlet jött, mi meg mentünk.

Az úgy volt, hogy már régen szerettünk volna elmenni Horvátországba. Kerestünk is szállást, de kiderült, hogy már március óta tele vannak az apartmanok. A szállodai árakat meg nem kis pénzű embereknek találták ki. Így hát azon az elhatározáson voltunk, hogy marad a sátor.

Ekkor érkezett egy telefon. Egy kedves ismerős apartmanja szabad egy hétre, mehetünk. De addig már csak 2 nap volt! Még semmi nem volt megvéve, így gyorsan kellett mindent pótolni. Hamar át kellett gondolni, hogy mit szeretnénk enni az 1 hét alatt, mert az apartmanban maga főz mindenki és azután rohanás a diszkontokba. Másnap pakolás és hajnalban indulás, hogy időben oda érjünk, mert szerettünk volna délután fürdeni is. 

Hosszú út után megérkeztünk. 36 fok árnyékban, a napon szénné ég az ember. Viszont a csillogó tenger, csodás sós levegő enyhítette a meleget. Hiába, tenger mellett semmi sem olyan elviselhetetlen. 

Az apartman tiszta, szép és rendezett volt. A kilátás pedig... ilyen.

Gyorsan be is laktuk a szobákat és már mentünk is fürdeni. A tenger hűs, kellett lélekjelenlét, hogy az egyből 2 méteres vízbe csobbanjunk. Éppen a lábfejemet éri csak a hideg víz, ahogyan állok a létrán ami a vízbe visz, közben azon gondolkodom: "biztosan annyira meleg van, hogy én bemenjek?" De megérkezik a döntőbíró, egy helyi férfi személyében, aki szeretne bemenni. Választhatok: megfutamodva kimegyek, vagy bátran vállalom a hideget és úszom egy nagyot... egy életem... belevetem magam a hűvüs vízbe. Levegő után kapkodok, de kezdem szokni. A férfi pedig csak rátámaszkodik a korlátra és nézi a tájat...

Ebéd után a teraszon a szőlő adta árnyékban dőltünk le a matracainkra a délutáni sziesztára. Ilyen szép látvány mellett Barry White kellemes zenéjét hallgattam pihenés képpen.

Voltunk Splitben a halpiacon, ahol jól bevásároltunk halakból és rákokból. Mi nagyon szeretjük a friss tengeri herkentyűket (megsütve), így igazán egészségesen étkeztünk minden nap.

Azután a spliti piacon vásároltunk zöldséget, gyümölcsöt. Szokásos ilyenkor a füge, ami nekem a kedvenc gyümölcsöm és most először találtam vörösáfonyát! Igen, azt a gyümölcsöt, ami itthon csak aszalva kapható. Egy néni utolsó termése, pár száz forintért adott vagy másfél kilót. Az íze? Össze sem hasonlítható az aszalt ízével. Édesen fanyar, nagy magvú, a húsa pedig krémes állagú. Aki teheti, az kóstolja meg egyszer, mert semmihez nem fogható. Aránylag kis szemű, de lehet találni egy-két meggy méretű példányt is. (Na jó, kisebb meggy méretűt).

Minden este a teraszon vacsoráztunk, közben pedig a naplementében gyönyörködtünk. Mi ez, ha nem romantika?

(A fotót a parton készítettem, mert amelyiket a teraszon készítettem, bele lóg a ház, ami az első képen látható.)

Az utolsó este az ismerősökkel elköltöttünk egy nagyon finom vacsorát. Vittünk mi magyarosat, főztek ők helyi finomságokat. Végezetül helyi, házi lekváros palacsintával zártuk a finomabbnál finomabb falatokat.

Én pedig így búcsúztam el a tengertől...