Bálnákért

Egyik nap láttam a TV-ben egy műsört a bálnák vadászatáról. Pontosabban arról, hogy aktivisták hogyan próbálták megakadályozni egy bálna levadászását - sikertelenül. Nagyon sokkoló volt látni azt, hogy a vadászoknak semmi sem szent, csak a pénz számít, amit egy életért cserébe kaphatnak. Itt a video, ami engem elgondolkodtatott. Hiszem, hogy ezek mellett a problémák mellett nem szabad csak úgy elmenni vagy becsukni a szemünket mondván, ha nem látjuk, nem is létezik. Azoknak, akik velem értenek egyet, talán nem meglepő, hogy elkészítettem a magam bálnáját, hogy ezzel is kicsit felhívjam a figyelmet ezekre a gyönyörű, óriási állatokra.

A neve Arctic, a türkiz színe miatt. Nagyon kedves, vidám és mindig mosolyog. Garantáltan felvidít egy rossz nap végén. :)

Újdonság

Már régen ígértem, hogy mutatok újat, de valamiért mindig lemaradt a fotózásról. Most azonban megragadtam a szép időt és fotóztam párat. Ő a legújabb ötletem. 4cm hosszú a teste, a farkincája 20cm, magassága 3 cm. Igazán aprócska darab. Könyvjelzőként használható.

Elterjedt az állatvilágban, hogy a malacok nem túl okosak. Azonban született egy aprócska, rózsaszín, aki nem tudott olyan nagyra megnőni, mint a többiek. Kis méretét kihasználva elszökött otthonról és világot ment látni. Ment, mendegélt, míg végül elérte a gazda házát, ami alig pár méterre volt az óltól. Látott egy nyitott ablakot és azon beszökött. A párkányról egy nagy bukfenccel a földre esett. Mikor magához tért a kettős látásból, körbe nézett és bizony csak könyveket látott mindenhol. Elkezdte szagolgatni a könyveket, majd a legjobb illatút letúrta a polcról pici nózijával és lapozni kezdte. Ettől fogva tudta: a könyvek az otthona.

Új

ötletem támadt. Nézegettem a gombosokat, van-e olyan dolog, amit nem készített eddig egyikük sem. És jelentem, találtam: méghozzá a nyaklánc eddig senki repertoárjában nem szerepelt. Így le is csaptam rá és készítettem párat. De magában egyik sem az igazi, így kiegészítésként készült hozzájuk füli is. El is kezdtem feltöltögetni a Meska boltomba őket.

Ahogy készítettem ezeket a szetteket, elkezdtek áramlani a fejembe az ötletek, továbbgondolások, hogy mit lehetne még kezdeni velük. Azokat most kísérletezgetem, ahogy elkészülnek mutatok majd képeket. :)))

Kutyát sétáltani

csuda jó dolog. Amíg volt kutyánk imádtam vele járni az utcákat. Ismerkedtünk, beszélgettünk, megugattuk a nem szimpatikus embereket (én azért nem:))) valamint meg kellett jelölni minden fontosnak tűnő fát vagy kerítést. Sajnos ő már nincs velünk (megmérgezte valami nagyon jó indulatú személy), de az emléke azóta is velünk van. Íme egy kitűző szett, amiről nekem ő jut az eszembe, még akkor is, ha a mi kutyusunk egy tacsi és basset hound keverék volt, csuda egy pofa, aki egyáltalán nem hasonlít a kitűzőn lévő "talán uszkár?"-ra. :)))

Már fel is töltöttem a Meskára.

Kis balerinák

Nálunk az oviban szinte mindegyik kislány jár balettra. Annyira édesek, amikor a kis rózsaszín ruhájukat mutogatják, amihez van kis tüll szoknya is. Pörögnek, forognak, mutatják milyen mozdulatokat tanultak. :))) Az embert mindig mosolyra fakasztják, még akkor is, ha nincs jó napja. :))) Ők ihlették meg ezt a kitűzőt. Ugyanis a barátnők mindig azzal dicsekedtek nekem, hogy nekik egyforma a ruhájuk, de nézzem csak meg jobban, itt és itt eltér egymástól. Ezért arra gondoltam ezekkel a kitűzőkkel is fel lehet dobni a balettos zsákot, vagy az utcai kabátkát is. Vidám darabok lettek. Én ahányszor rájuk nézek a kis "balerináim" jutnak eszembe.
Már a megtalálhatóak a Meska boltomban.

Szemezgető

A Meska szemezgetőjében gyöngyöslány az én munkámat is betette válogatásába. Ez annyira jó érzés. :)))

Rajzszögek

Van az úgy, hogy az embernek van néhány szép alapanyaga és szeretne belőle valamit alkotni. Nekem most japán rizspapírom akadt, így azokat használtam fel rajzszögeknek. Azért rajzszög lett belőle, mert másnak nemigen tudnám őket elképzelni. Már felraktam őket a meskára. Mindegyik rizspapíron van arany csillámpor, amitől szerintem nagyon mutatósak lettek.

Valami új 1...

Egyik nap meglátogattuk egyik rokonunkat, egy idős nénit, aki 82 éves és már nagyon beteg. Mindezek ellenére a mai napig nagyon finom süteményeket süt az egész családnak. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni a fiatal koráról, hogy akkoriban a kézimunka mindennapi elfoglaltság volt, nem úgy mint ma, a sorozatgyártás korában. Mindig kéri, hogy mutassak a munkáimból, mert szereti nézegetni és boldog, hogy vannak még ma is kézimunkát szerető fiatalok. Amikor legutóbb mentünk hozzá, azzal fogadott, hogy van valami a számomra, aminek reméli hasznát tudom venni. Ekkor elém rakott egy ősi, fém szerkezetet. Először nem tudtam mi az, így elmesélte, hogy ez egy gomb behúzó, amit ő lánykorában kapott és minden ruhájához, ágyneműjéhez a gombokat azzal húzta be. Azért adta nekem, mert úgy érezte én megbecsülöm és ha ő elmegy én nem dobnám ki, mint mások. Nagyon meghatott vele. Nem az eszközzel, hanem a gesztussal, azzal, hogy láthatóan odafigyelt minden együtt töltött órára. Hihetetlen kincset kaptam, egy emlékeket őrző, kortalan, generációról generációra szálló eszközt, melyet most én használhatok és amellyel remélhetőleg örömet szerezhetek.

Mindezzel együtt egy aggodalom is a fejembe szökött. Ugyanis ezt a kincset nem szeretném állni hagyni, hogy porosodjon egy sarokban. Azonban tudom azt is, hogy már jónéhány gombos alkotás megjelent én pedig egyáltalán nem szeretnék másolósnak, ötlet lopósnak tűnni. Tudom, sok hobbis űzi ugyanazt, de én akkor is szeretnék valami mást felmutatni.  Így nagy fejtörésbe kezdtem, hogy valami olyat készítsek, amilyen nincs, amilyet eddig senkinél nem láttam. Így született meg a gyerekeknek szánt kollekcióm. Kifejezetten kicsiknek szánom, de természetesen gyermeklelkű felnőtteknek is ajánlom meleg szívvel. :)))

Hogy honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek készítsek? Egyszerű! A gyakorlataim kapcsán ihlettek meg a gyerekek. Tanító és óvóképzőre járva megismerkedtem az ovis és alsó tagozatos gyerekekkel és láttam, mire képes egy-egy kedves tárgy. Egy kedves könyvjelzővel mindjárt jobban megy az az "undok" olvasás, egy kedves kitűzővel szívesebben járnak külön órára, valamint mutogatni sem utolsó őket. Ráadásul senki nem gondolt eddig arra, hogy ők is szeretik a szép, mutatós dolgokat, ami nem játék, hanem komoly dolog az ő kis világukban. Amellyel már olyanok tudnak lenni, mint apa és anya. Remélem más is örömmel veszi az ilyen irányú törekvéseimet.

Ezek a könyvjelzők ovisnak és kisiskolásnak egyaránt használható. Ovisnak a kedvenc mese könyvében lehet jelölni hogy hol tartunk, az iskolás pedig maga jelölheti a feladott olvasmányt, vagy hogy a könyvben hol tart.

Bábok

Ha az ember azt hiszi, végre van ideje, kiderül, hogy nincs. Amikor pedig azt hiszi, mennyi a dolga, kiderül, akad itt-ott egy kis idő. Habár vége a gyakorlatnak a beadandó áradat csak most kezdődött Zh-kal vegyítve. Így alkotni kevés időm marad, de azért készül ez-az. De azok legyenek majd meglepetések, ha készen lesz minden darabjuk. Most azonban megmutatnám, mi készült az óvodai gyakorlatomra. Énekből a magas-mély érzékeltetése volt a feladatom, és készítettem hozzá egy kis motiválót, kedvcsinálót, akikből később barátok is lettek. Nagyon megszerették a gyerekek őket. A macié a mély, a cicáé a magas hang volt. Sokat énekeltünk velük.

Egyszerű fakanál bábok ők, horgolva. Biztonsági szemekkel, nehogy a játék és szeretet hevében egy szemecske leguruljon egy torkocskán.

Vége...

van a 8 hetes óvodai gyakorlatomnak. Ezért nem írtam eddig. Egyszerűen nem maradt időm, energiám leülni és beszámolni a dolgaimról. Alkotásaim nem nagyon készültek, viszont a gyerekekkel mindig készítettünk valami izgalmasat. Mindet nem tudtam lefotózni, de amit igen, azt megmutatom. Először is csíráztattunk a gyerekekkel a tavasz örömére. Mindenki ültetett egy kis cserépbe borsót vagy babot, majd azokat öntözgettük és vártuk mi lesz. Hát íme:

Ide kapcsolódóan dekorgumi nyomdát készítettünk és papír cserép formát díszítettünk vele.

Beszélgettünk a madarakról, a költözőkről és az itthon maradókról, majd gólya bábokat készítettünk papírból.

A gólyák a növénykék mellé kerültek, hiszen ott érzik jól magukat. Pár nappal később békákat origamiztunk, azokat is oda tettük a gólyák közé, de azokat már nem tudtam lefotózni. Az origami békákkal rendeztünk béka ugró versenyt.

De mindez nem lenne teljes a fészek rakás öröme nélkül. Az óvó nénimmel, aki a mentorom volt, készítettünk egy tyúkanyót és fonalból kis csibéket. A csibéket kinder tojásba tettük. Közösen a gyerekekkel készítettünk fészket raffiából, majd megbeszéltük mire van szüksége a tojásoknak a kikeléshez. Betettük a tojásokat és ráültettük a tyúkanyót. Most pedig várunk... mi lesz, ha kikelnek.

A víz napja alkalmából halacskákat díszítettünk homokkal, valamint fenyőtoboz részeivel.

A gyakorlatról fogok még írni és mutatni egy-két apróságot, mert azt hiszem van pár olyan dolog, amit érdemes megosztanom veletek. Szóval még jövök :)))

Hagyomány és természetesség

Történt, hogy valaki, valahol e széles vilgában aggódni kezdett cseresznye fájáért, mert jött a hideg és csúf tél. Gondolván, hogy a meleg kötött és horgolt pulóverek minket, embereket megvédenek a hidegtől, akkor miért ne védhetné meg az ő egyetlen fácskáját is. Neki látott hát és készített neki egy pulóvert a cudar hideg fagyok ellen...

Akinek mindez nem elég, egy másik hölgy a világ egy másik szegletében arra gondolt, hogy az ő fája lesz a környék legkülönlegesebb fája... hát ki mondta, hogy a terítő nem mutat jól a fán?

Nem tűntem el

csak egy kicsit kevés az időm. Ugyanis elkezdődött a 8 hetes szakmai gyakorlatom az óvodában, ezzel egyidőben járok suliba is, valamint bevállaltam, hogy gitározni tanuljak. Nem őrültem meg, csak nem gondolkoztam előre, ami engem gyakran jellemez. Amikor beiratkoztam gitár órára még tartott a vizsga időszak és akkor jó volt valami mást csinálni. Most meg örülök, ha eljutok az órára. Viszont nagyon évezem. A furulyával mindig az volt a bajom, hogy mellette nem tudok énekelni. A gitár azonban remek dalkíséretnek bizonyult. És boldogíthatok minden kedves szomszédot a gyakorlásommal. :)))

Az alkotásra emiatt elég kevés időm marad, de azért sikerül beszorítani valahova egy kicsit. Készül is egy kis ez+az, amit remélem nemsokára fogok tudni mutatni.

Addig pedig egy kép, amit a legutóbbi havazás alkalmával készítettem a Duna parton. Engem nagyon megnyugtat ez a kép, mert megmondom őszintén, én a hó szerelmese vagyok (az utána lévő latyakot azért én sem szeretem).

Mit rejt a táskám...

Juciitól kaptam a kedves meghívást a táskám rejtelmei játékra.

Nézzük csak, mit is rejt: papírzsepi,

                                           esernyő,

                                           ajakbalzsam,

                                           kézfertőtlenítő,

                                           iratok,

                                           pénztárca

                                           egy kis neszeszeres tasi

                                           rágó és toll.

Megmondom őszintén, utálok cipekedni, éppen ezért próbálok a lehető legkevesebb dolgot magammal vinni.

Akinek tovább küldöm: Kinga, Bejus, Treboretta, Toritextil és Adribeads

Ami új

A tegnapi bejegyzésben nem akartam lelőni az igazi újdonságomat, azt inkább megtartottam mára. :)

Ez pedig nem más mint egy apukám ihlette aprótartó. Történt ugyanis (nem is egyszer), hogy hosszú-hosszú perceken át köröztünk egy tömb körül parkolóhely után kutatva. Egyszer csak sasszeműen észrevesszük, valaki éppen kiáll. Gyors indulás, index beállás... és persze jöhetnek az aprók bedobálni az autómatába. Pénztárca elő, nincs elég. Vissza a kocsihoz, mert úgy emlékszünk a hamutálban talán lehet egy kevéske. Szerencsénk van, 30 percre elegendőt találtunk. Na, de egy óra kéne...szóval be egy boltba, tud-e váltani a boltos. A pokrócot  reggelizett nő szabályosan kidob a boltból, hogy vajon mit képzelünk róla, mi ő? Bank? Hát, az most igen jól jönne. Végül a második helyen megszántak minket, és 10 perc elteltével dobhattuk be a maradék pénzt. Ekkor ötlött be, hogy kellene valami, ami ezt megkönnyíti. Valami tartó, amibe azért fér egy kevéske pénz, de nem túl nagy, esetleg a slusszkulcsra is fel lehet tenni, hogy tényleg kéznél legyen és ne hagyjuk az autóban. Azután készítettem egyet, melynek nagy hasznát vettem az italautomatánál is. 5 db 200-as nagyon kényelmesen elfér benne, és a visszajárónak is van némi helye. Íme:

Bizonytalan bizonyosság

kszor olvastam mások blogján, hogy mennyire elkeseredtek, amikor valaki vagy valakik lemásolták az általuk készített termékeket. Hát ez most velem is megtörtént. Nyilván nem én vagyok az egyetlen a világban, aki labello tokot horgol, de azért nem is kéne egy pár héttel az enyémek felkerülése után szinte ugyanolyanokat feltenni. Először picit elszomorodtam, de azután valahogy az jutott eszembe, hogy én voltam az első, hát akkor nem adom fel inkább kitalálok valami mást! Ez hihetetlen erőt adott, és újból a szemek közé csaptam horgolótűimmel.

Az egyik ötlet nem új, de ilyet nem találtam a Meskán, hát elkészítettem és feltettem. Ez pedig nem más, mint horgolt tampon tartó. Tudom, van anyagból, meg van kötve, de horgolva nincs, így gondoltam senki érzését nem bántom meg az enyéimmel. Még csak 3 darab készült, de a rossz fényviszonyok miatt csak az egyiket tudtam lefotózni. 100%-os pamut fonalból készítettem, 4 normál tampon fér bele, gombbal záródik, így mostmár nem fog szétszóródni senki tamponja a táska sötétjében. Meskára már fel is töltöttem.