Bábok

Ha az ember azt hiszi, végre van ideje, kiderül, hogy nincs. Amikor pedig azt hiszi, mennyi a dolga, kiderül, akad itt-ott egy kis idő. Habár vége a gyakorlatnak a beadandó áradat csak most kezdődött Zh-kal vegyítve. Így alkotni kevés időm marad, de azért készül ez-az. De azok legyenek majd meglepetések, ha készen lesz minden darabjuk. Most azonban megmutatnám, mi készült az óvodai gyakorlatomra. Énekből a magas-mély érzékeltetése volt a feladatom, és készítettem hozzá egy kis motiválót, kedvcsinálót, akikből később barátok is lettek. Nagyon megszerették a gyerekek őket. A macié a mély, a cicáé a magas hang volt. Sokat énekeltünk velük.

Egyszerű fakanál bábok ők, horgolva. Biztonsági szemekkel, nehogy a játék és szeretet hevében egy szemecske leguruljon egy torkocskán.

Vége...

van a 8 hetes óvodai gyakorlatomnak. Ezért nem írtam eddig. Egyszerűen nem maradt időm, energiám leülni és beszámolni a dolgaimról. Alkotásaim nem nagyon készültek, viszont a gyerekekkel mindig készítettünk valami izgalmasat. Mindet nem tudtam lefotózni, de amit igen, azt megmutatom. Először is csíráztattunk a gyerekekkel a tavasz örömére. Mindenki ültetett egy kis cserépbe borsót vagy babot, majd azokat öntözgettük és vártuk mi lesz. Hát íme:

Ide kapcsolódóan dekorgumi nyomdát készítettünk és papír cserép formát díszítettünk vele.

Beszélgettünk a madarakról, a költözőkről és az itthon maradókról, majd gólya bábokat készítettünk papírból.

A gólyák a növénykék mellé kerültek, hiszen ott érzik jól magukat. Pár nappal később békákat origamiztunk, azokat is oda tettük a gólyák közé, de azokat már nem tudtam lefotózni. Az origami békákkal rendeztünk béka ugró versenyt.

De mindez nem lenne teljes a fészek rakás öröme nélkül. Az óvó nénimmel, aki a mentorom volt, készítettünk egy tyúkanyót és fonalból kis csibéket. A csibéket kinder tojásba tettük. Közösen a gyerekekkel készítettünk fészket raffiából, majd megbeszéltük mire van szüksége a tojásoknak a kikeléshez. Betettük a tojásokat és ráültettük a tyúkanyót. Most pedig várunk... mi lesz, ha kikelnek.

A víz napja alkalmából halacskákat díszítettünk homokkal, valamint fenyőtoboz részeivel.

A gyakorlatról fogok még írni és mutatni egy-két apróságot, mert azt hiszem van pár olyan dolog, amit érdemes megosztanom veletek. Szóval még jövök :)))

Hagyomány és természetesség

Történt, hogy valaki, valahol e széles vilgában aggódni kezdett cseresznye fájáért, mert jött a hideg és csúf tél. Gondolván, hogy a meleg kötött és horgolt pulóverek minket, embereket megvédenek a hidegtől, akkor miért ne védhetné meg az ő egyetlen fácskáját is. Neki látott hát és készített neki egy pulóvert a cudar hideg fagyok ellen...

Akinek mindez nem elég, egy másik hölgy a világ egy másik szegletében arra gondolt, hogy az ő fája lesz a környék legkülönlegesebb fája... hát ki mondta, hogy a terítő nem mutat jól a fán?

Nem tűntem el

csak egy kicsit kevés az időm. Ugyanis elkezdődött a 8 hetes szakmai gyakorlatom az óvodában, ezzel egyidőben járok suliba is, valamint bevállaltam, hogy gitározni tanuljak. Nem őrültem meg, csak nem gondolkoztam előre, ami engem gyakran jellemez. Amikor beiratkoztam gitár órára még tartott a vizsga időszak és akkor jó volt valami mást csinálni. Most meg örülök, ha eljutok az órára. Viszont nagyon évezem. A furulyával mindig az volt a bajom, hogy mellette nem tudok énekelni. A gitár azonban remek dalkíséretnek bizonyult. És boldogíthatok minden kedves szomszédot a gyakorlásommal. :)))

Az alkotásra emiatt elég kevés időm marad, de azért sikerül beszorítani valahova egy kicsit. Készül is egy kis ez+az, amit remélem nemsokára fogok tudni mutatni.

Addig pedig egy kép, amit a legutóbbi havazás alkalmával készítettem a Duna parton. Engem nagyon megnyugtat ez a kép, mert megmondom őszintén, én a hó szerelmese vagyok (az utána lévő latyakot azért én sem szeretem).

Mit rejt a táskám...

Juciitól kaptam a kedves meghívást a táskám rejtelmei játékra.

Nézzük csak, mit is rejt: papírzsepi,

                                           esernyő,

                                           ajakbalzsam,

                                           kézfertőtlenítő,

                                           iratok,

                                           pénztárca

                                           egy kis neszeszeres tasi

                                           rágó és toll.

Megmondom őszintén, utálok cipekedni, éppen ezért próbálok a lehető legkevesebb dolgot magammal vinni.

Akinek tovább küldöm: Kinga, Bejus, Treboretta, Toritextil és Adribeads

Ami új

A tegnapi bejegyzésben nem akartam lelőni az igazi újdonságomat, azt inkább megtartottam mára. :)

Ez pedig nem más mint egy apukám ihlette aprótartó. Történt ugyanis (nem is egyszer), hogy hosszú-hosszú perceken át köröztünk egy tömb körül parkolóhely után kutatva. Egyszer csak sasszeműen észrevesszük, valaki éppen kiáll. Gyors indulás, index beállás... és persze jöhetnek az aprók bedobálni az autómatába. Pénztárca elő, nincs elég. Vissza a kocsihoz, mert úgy emlékszünk a hamutálban talán lehet egy kevéske. Szerencsénk van, 30 percre elegendőt találtunk. Na, de egy óra kéne...szóval be egy boltba, tud-e váltani a boltos. A pokrócot  reggelizett nő szabályosan kidob a boltból, hogy vajon mit képzelünk róla, mi ő? Bank? Hát, az most igen jól jönne. Végül a második helyen megszántak minket, és 10 perc elteltével dobhattuk be a maradék pénzt. Ekkor ötlött be, hogy kellene valami, ami ezt megkönnyíti. Valami tartó, amibe azért fér egy kevéske pénz, de nem túl nagy, esetleg a slusszkulcsra is fel lehet tenni, hogy tényleg kéznél legyen és ne hagyjuk az autóban. Azután készítettem egyet, melynek nagy hasznát vettem az italautomatánál is. 5 db 200-as nagyon kényelmesen elfér benne, és a visszajárónak is van némi helye. Íme:

Bizonytalan bizonyosság

kszor olvastam mások blogján, hogy mennyire elkeseredtek, amikor valaki vagy valakik lemásolták az általuk készített termékeket. Hát ez most velem is megtörtént. Nyilván nem én vagyok az egyetlen a világban, aki labello tokot horgol, de azért nem is kéne egy pár héttel az enyémek felkerülése után szinte ugyanolyanokat feltenni. Először picit elszomorodtam, de azután valahogy az jutott eszembe, hogy én voltam az első, hát akkor nem adom fel inkább kitalálok valami mást! Ez hihetetlen erőt adott, és újból a szemek közé csaptam horgolótűimmel.

Az egyik ötlet nem új, de ilyet nem találtam a Meskán, hát elkészítettem és feltettem. Ez pedig nem más, mint horgolt tampon tartó. Tudom, van anyagból, meg van kötve, de horgolva nincs, így gondoltam senki érzését nem bántom meg az enyéimmel. Még csak 3 darab készült, de a rossz fényviszonyok miatt csak az egyiket tudtam lefotózni. 100%-os pamut fonalból készítettem, 4 normál tampon fér bele, gombbal záródik, így mostmár nem fog szétszóródni senki tamponja a táska sötétjében. Meskára már fel is töltöttem.

Újrahasznosítás - Óvjuk a Földünk

Nem is tudom hol kezdjem. Először is egyre gyakrabban halljuk, hogy Földünk nagy veszélyben van. Akiben ez eddig nem tudatosult, remélhetőleg lassan fog az időjárás változásainak köszönhetően. Talán nem késő, hogy tényleg elkezdjünk tenni ellene-érte. Én pár éve kezdtem és meglehetősen lassan haladok. De amit eddig bevezettem az életemben, ahoz tartom magam. Gondoltam leírom ide, hátha más is hasznát veszi, vagy látja, ez nem bonyolult, nem nehéz, de talán kicsit segít. Tudjuk: sok kicsi, bizony sokra megy!

1. Azzal kezdtem, hogy a műanyag palackokat, üvegeket és papír árut szétválogatva a megfelelő gyűjtő helyekre szelektáltam. Nem nagy fáradtság, de egyrészt nem a saját kukám telik meg hihetetlen gyakran, másrészt jobban is érzem magam tőle.

2. Fonott kosárral járok bevásárolni. Jó dolog, mert nálunk a boltban általában nincs annyi kosár, mint amennyi vevő, így nem maradhatok kosár nélkül. Nem költök nejlon zacsikra, amiket utána dobhatok a kukába, valamint támogatom a kézműveseket, akik ezzel foglalkoznak. Ja, és nem utolsó sorban élettartam garanciás, vagyis bármi történik vele, ott ahol vettük megjavítják.:))) (Egyébként egy cigány asszony készíti ezeket Veresen, nagyon megbízható és kedves. Ne legyenek előítéletek.)

3. A karácsony előtti bevásárlásban kiderült, hogy a kosár nem elég kapacitású. Ekkor lenvászon szatyrot vettem, mert bár a papír is nagyon jó, de sajnos nem bírta volna sokáig a fagyasztott áruk alatt. Ezt azóta többször is sikerült hasznosítanom, tehát nem kár érte. És megint nem termeltem egy újabb szemetet.

4. Ha van papír zacskó kitéve, abba teszem a pékárut. Amennyibn nem zsíros, azt máskor is fel tudom használni, csak vissza kell dobjam a kosaramba, így tuti nem marad otthon.

5. Rendszeresen járok piacra, illetve a nagy Vásárcsarnokba. Ha tudom, hogy menni fogok, összeszedem, mit akarok venni. Ezután körbenézek otthon. Például: ha aszalt gyümölcsöket, magvakat szeretnék, akkor viszek magammal 3-4 befőttes üveget, vagy dobozkát és abba kérem (amúgy kis nejlonba adnák). Üresen nem nagy súly, hazaérve pedig dobok egy kis papír vagy anyagdarabot a befőttes üveg tetejére, hogy szép legyen és már lehet is tenni a kamra polcára.

6. Olyan tisztítószereket igyekszem vásárolni, melyekben nincs, vagy nem annyi a vegyi anyag. Bizony van ilyen!

7. A tisztálkodáshoz is természetes anyagokból készült kézműves termékeket használok. Például Eszter szappanjait mert csupa szívvel-lélekkel készíti őket, ugyanígy szeretgeti állatkáit, valamint hihetetlen választéka van. Nem terhelem a környezetem, a bőröm pedig azóta krémek nélkül bársonyosan puha. Csak meg kell találni a legmegfelelőbbet.

7 pont. Jelen pillanatban itt tartok. Nem sok, de biztos. Ha valakinek ez soknak tűnik, nem az. Én úgy kezdtem, ahogy a pontok követik egymást. Csináltam, csináltam és amikor már megszokássá vált, akkor jött a következő pont. Tudatosan vagy nem, de biztosan sokat segített az, hogy láttam mások is képesek rá.

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

Először is, mindenkinek kívánom, hogy az új év teljen egészségben és boldogságban!

Másodszor egy kis beszámoló: a karácsony szuper volt, imádom az ünnepeket annak minden apró velejárójával. Majd mutatok néhány ajándékot, ami ide a blogra való, mert bizony olyat is kaptam. A szilveszterben az egyik legjobb dolog, hogy mindenki tüzijátékot durrogtat, így nekem már csak gyönyörködnöm kell benne. Ráadásul tovább tart, mint az augusztusi. :)))

Ezen kívül egy apróság is született, igaz nem először. Már korábban csináltam ilyet, de most kérésre ismét elkészült. Ő egy szürke bárány, hiszen van már fehér, fekete, na de a szürke valahogy mindig kimarad. Ő talán még kívülállóbb, mint fekete társai, de szerető családba került, ahol biztosan nem fogja egyedül érezni magát.

*¤*Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!*¤*

Hajtás-pajtás

Nem tűntem el, csak átalakultam egy kísértő-rémisztő személynek. Na, nem a szó szoros értelemben :)))

Először is vizsgaidőszak a főiskolán, rögtön az első héten 3 vizsga, jövő héten 1, és így is egyről már lejelentkeztem, mert bekakiltam, hogy nem tudok semmit. Igen, nem jó taktika, de utálok úgy elmenni egy vizsgára, hogy tudom, a tanárok jóindulatára számíthatok csak. A lényeg, hogy sokat tanulok, ha van kis időm, akkor próbálom beszerezni a karácsonyi ajádékokat, és a lakás díszítése még sehol. Pedig tavaly elterveztem, hogy idén mindent szépen feldíszítek, de megint úgy tűnik, csak a fa fog pompázni. Ja, és dolgozom is, mert a pénztárcám vészesen az utolsókat rúgja és muszály valamiből enni is. :) A szerencsém, hogy a munkám szorosan kapcsolódik a tanulmányimhoz: tudniillik óvó néninek tanulok és 3 rosszcsont fiúcskára vigyázok. Akarom mondani férfira, mert a legnagyobb, aki 6 éves kikérte magának a múltkor, hogy ő már nem fiú. :)

Sajnos mindemellett nincs időm alkotni. Napi 5 óra alvás azért nekem is jár, napközben pedig igazi kemény fekete tea. Anyukámnak kezdtem el egy sálat hetekkel ezelőtt, azóta azonban a fonal és a horgolótű csak egymást boldogítja, beszélgetnek a dobozban és találgatják, mikor lesz belőlük sál.

Ma némi "kutatómunka" keretében a Sváb-hegyen sétáltam egy nagyot. Mindenhol hó volt, ropogott a talpam alatt, hógolyót is alig tudtam gyúrni a friss porhóból. A kezem lefagyott, mert nem volt nálam kesztyű de cseppet sem bántam. Igen, imádom a havat, valahogy nem a gondot és a bajt látom benne, hanem a szépséget és a lehetőséget egy vidám napra. Hiszen hóangyalt csinálni, hógolyózni szerintem sosem lehet öreg az ember. Néhány kép a látványról, és rólam, bár amennyire be voltam öltözve a -4 fokba nem sok látszik. Remélem titeket is felvidít majd.

Lemaradt

A képek közül lemaradt a belseje a tolltartónak. Azt gondoltam megér annyit, hogy megmutassam, mert nekem nagyon tetszik. Varrni nem tudok, így hatalmas teljesítmény tőlem ez a bélés.

Tolltartó

És, elkészült a megrendelt tolltartó. Megmondom őszintén elsőre nem éreztem kihívásnak. Aztán ezek a csíkok feladták a leckét. Ugyanis nem vágtam el a fonalakat, amikor vége lett egy színnek, ennek következtében fonalkáosz lett úrrá az alkotás közepére. De sikerült kibogoznom és ez lett a vége. Remélem Zitának is tetszeni fog.

"Megoldódott" a probléma

Lányok, nagyon köszönöm a segítő szavaitokat, jó tudni, hogy mindig van megoldás.

Azonban az előbb járt itt a postás és sajnos a kezében a csomagom volt. A vevő "nem kereste" jelöléssel vissza került hozzám. Az öröm, hogy megvan, nem veszett el, viszont a szomorúság, hogy egyrészt megvette a terméket és nem is kellett neki, plusz 850 forintom bánja ezt a kis közjátékot. Akartam értékelni a Meskán, de már töröltette magát onnan, úgyhogy írtam egy levelet, hogy aktiválják a terméket. Szomorú, hogy vannak ilyen vevők, akik annyira sem méltatják a másikat, hogy legalább annyit írjanak: bocsi, de mégsem kell.

Ennek ellenére boldog vagyok, mert befutott egy megrendelés tolltartóra. Már meg is horgoltam, csak bélés kell bele és gombok rá. Ha kész megmutatom milyen lett. :)

Igaz az, hogy ha be is csukódik az ajtó, valahol nyílik majd egy ablak. Ebben az esetben is kaptam jót, igaz másoktól, de ez sokkal többet ér számomra. A tanulság pedig: ezentúl nem postázok utánvéttel.

Posta és elkeseredettség

Megmondom őszintén sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Eddig valami halvány reménysugár sejlett bennem, hogy talán megoldódik, de úgy tűnik hiába. Történt ugyanis, hogy hónap elején feladtam utánvéttel az egyik tokot. Igen ám, de azóta se pénz, se tok. Írtam a hölgynek, hogy hát mi történt, nem kapta meg, vagy valami baj van-e, de válasz azóta sem érkezett. Így arra a döntésre jutottam, hogy bemegyek a postára, és kérek egy lekövetést, hogy hol veszett el a csomagocskám (ha ugyan elveszett), mert ugyebár ez így nem járja. Ebben az egészben csak az a bosszantó, hogy előtte ugyanígy feladtam egy utánvétes csomagot, ahol meg a postás csak úgy ukmukkfukk bedopta a vevő postaládájába és nem kért érte pénzt. Szerencsére nagyon kedves vevő volt és azonnal szólt, így gyorsan meg is oldódott. (Hálám azóta is tart felé, és ez adott kitartást, hogy talán ebben az esetben is becsületes vevővel van dolgom). Az egészben az a legbosszantóbb, hogy utálok negatív értékelést adni, és utána is milliószor azon gondolkodom, hogy biztosan helyesen tettem-e. Nincs ez másképp most sem, de azért még reménykedek, hogy valami eljut hozzám.