Eszter kuckója

Lassan a végét, és a végén járok...

2011-04-18T19:31:00.000+02:00

Aki munka mellett próbált már meg elvégezni egy iskolát, az tudja, milyen gyilkos lehet. Mindenhol teljesíteni kell és bizony nem könnyű feladat mindenhol helyt állni és a határidőket betartani. Így most egy végi hajrában sikerült letenni a nyelvvizsgát és a mai napon leadtam a szakdolgozatom is. Már csak az államvizsga van hátra...

Alkotni leginkább a gyerekekkel van időm, de készül (nagyon lassan) néhány projekt is, hála Vikinek és Fanninak, akik mindig nagyon támogattak, hogy elinduljak ezen az új úton. Nem titok, így elmondom: varrni kezdtem. Colettnél is jártam tanfolyamon, aki nagyon lelkes segítőnek bizonyul minden téren. Megmondom őszintén, közel sem tökéletes a mű, de büszke vagyok rá, akárhonnan is nézzem. Hangulatbonbon készült az én variációmban. Nem annyira az én stílusom lett a végeredmény, de tetszik.

Fonalak és horgolótűk

2011-02-11T14:28:00.000+01:00

A fonalak Barka fonalak, pihe-puha gyapjú. A horgolótűk pedig amolyan terápiás célúak. Vidám színekben pompáznak még a legsötétebb hideg téli napokon is.

Két díjat is kaptam

2011-01-25T09:32:00.000+01:00

Amit ezúton szeretnék megköszönni. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen megtiszteltetések értek.:)

Az elsővel Ági tisztelt meg, még múlt évben. Elnézését kérem, hogy akkor nem raktam ki, de most ugyanakkora lelkesedéssel teszem közzé, mint amilyennel akkor elfogadtam.:)))

Aki szeretné átvenni, merthogy nem kötelező!-annak a szabályok:

- Tedd ki a díjat!

- Linkeld be, akitől kaptad!

- Nevezz meg legalább 7 blogot!

- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

A másik díjat arszitól kaptam. Nagyon jól esett, hogy gondoltál rám is, illetve a blogomra.:)

A szabályok:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

És akiket én szeretnék díjazni:

Jandó
inecsg
zizou
lilang
Lidércke
hendimedi
piroseper

Sorsolás

2011-01-21T09:24:00.001+01:00

előtt egy picit húzom az időt.:))) Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy velem játszottatok. Köszönöm a kedves, bíztató szavakat, nagyon jól esett mind. A játék által sok új bloggal is megismerkedhettem, amit nagyon élveztem. Biztosan lesz még játék, mert én remekül éreztem magam.:)))

És akkor a nyertes:

a 6-os számú hozzászóló, aki nem más, mint Toritextil. Gratulálok! A részleteket majd mailben megbeszéljük.

Új év, új tervek, új játék

2011-01-09T18:25:00.000+01:00

Először is szeretnék utólag mindenkinek nagyon kellemes 2011-es évet kívánni!

Nagyon régen jelentkeztem, ennek oka a munkám, az iskola és a nyelvtanulás okozta káosz, mely az életemet teljesen átszőtte. Ezenkívül történtek még nem túl vidám dolgok, de ezt nem szeretném mélyen tárgyalni, legyen elég annyi, hogy próbálok rajta felül kerekedni.

Az új évre sok tervvel készülök. Mind alkotás, mind egyéb téren. Szeretném a blogomat gyakrabban frissíteni, és még több újdonsággal előrukkolni, valamint a tavalyi fonalat folytatni.

Év végén megnéztem a blogomat és örömmel láttam, hogy 55 bejegyzés került fel, valamint ugyanennyi kedves ember volt kíváncsi rendszeresen arra, amit írok. Ez nagyon jól esett, így törtem a fejem, mivel tudnám megköszönni nektek a kedves, bíztató szavakat. Valami olyasmin törtem a fejem, amit eddig nem csináltam, de én vagyok mind technikailag, mind kivitelezésben.

Így hát jöjjön egy játék! Bárki játszhat, aki kedvet érez hozzá és tetszik neki a nyeremény.

Cserébe a következőket kérném:

Tedd ki a blogodra a játék felhívását az egyik általad kiválasztott Mackó fotóval (ha nincs blogod, akkor ezt hagyd figyelmen kívül)
Hagyj ennél a bejegyzésnél egy kommentet
Határidő: Január 20. (Január 21.-én sorsolok)

Ő a nyeremény:

Becsületes neve Csipkebogyó, aki december 29.-én látta meg a napvilágot. Ő egy igazi nagypocakos mackó, akinek a kedvence a csipkebogyó tea, de csakis frissen melegen készítve igazi facsart citromlével.

Azt is elárulta, hogy a málnát jobban szereti, mint a mézet, bár tudja, ez nem megszokott a mackók között. Alig várja a tavaszt és a nyarat, hogy szép piros málnaszemekkel tömhesse meg amúgy sem pici pocakját.

Nagyon türelmesen tud várni gazdája haza érkezésére, és szereti hallgatni meséjét a napjáról. Ilyenkor elmereng, hogy milyen jó is lenne, ha egy táskában megbújva valahova ő is elmehetne és izgalmas dolgokat láthatna, hallhatna.

Ha tanulni kell, szeret ölben feküdni és hallgatni a sok okosságot, vagy olvasni a könyvet kis gazdájával együtt. A vizsgáktól azonban retteg, mert nem szeret szerepelni. Nagyon visszahúzódó típus.

Amíg dolgoztam a héten felfedezte a lakást és megtalált egy málna illatú tusfürdőt. Azóta rendszeresen megszimatolja, nagyon szereti az illatát. Azt mondja, mennyire jó dolog lenne, ha az ő bundája is ilyen illatos lehetne. Sajnálja, hogy ő ilyet nem használhat.

Éppen ezért le sem teszi, hogy amikor elfelejtené az illatát, újra bele tudjon szagolni.

Csipkebogyó 100% merinói gyapjúból készült, mely a Barka fonal gondos kezei alól való. Magassága ha lábain áll 16cm. Nózia és szája hímzett, szemei biztonsági szemek. Feje és végtagjai mozgathatóak.

Nem haladok

2010-10-23T18:32:00.000+02:00

semerre. Valahogy ez az érzésem van mostanság. Ugyanis szegény ujjbábjaim várják szemüket Ámerikából. Jó kis biztonsági szemek azok, megéri a várakozást, de már szeretném ha itt lennének. Addig pedig próbálgatom a varrógépem, mellyel egyre stabilabban tudok varrni és egyre több trükköt tanultam meg. Az is igaz, hogy sok bontás van benne, de nem bánom.

Ezen kívül az egyik barátnőm gyöngyöt kezdett fűzni, én meg vele tartottam néhány délután. Pár medált sikerült megfűznöm, melyeket most fel is teszek meskára. Olyan szorosan fűztem, hogy úgy tűnik, össze vannak gyógyulva a gyöngyök. Erős damilt használtam, hogy tartós legyen.

Nektek hogy tetszik?

Régi és új, avagy érdemes mindig nyitott szemmel járni

2010-09-25T10:02:00.000+02:00

Még a nyáron történt velem egy nagyon kellemes meglepetés. Régóta vágytam egy Singer varrógépre. Nem azért hogy varrjak, hanem azért, mert nagyon tetszenek. Imádom őket. Dédimnek is volt egy, így gyermekkorom óta vágytam rá. Akkoriban nem értem fel az asztalt, így állva, fél lábbal csak hajtottam a gépet, amitől nagymamám haja az égnek tudott állni. De én varrtam... képzeletben mindenféle szépséget. Aztán csak teltek-múltak az évek és én elfogadtam, hogy majd megöröklöm a dédiét. Aztán egy nagyon meleg nyári napon mentem az egyik hobbi boltba és az egyik ház előtt megláttam kirakva egy Singert. Meglepődtem nagyon, hogy csak így kidobva a lomok között áll ott. Bementem a boltba, vásárolni, de nem hagyott nyugodni a dolog, így vissza mentem. Még mindig ott volt. A tűző napon álltam mellette vagy 10-15 percet, de senki nem került elő. Így hívtam egy taxit, hogy elhozzam, mielőtt megérkeznének azok az emberek, akik a lomokat gyűjtik össze. Kb. 15 perc múlva megérkezett a társaság legnagyobb taxija, egy kisbusz. Beraktuk hátra és haza hoztam. Itthon csak nézegettem, gyönyörködtem benne. Csodálatos darab. Letisztítottam, mert koszos volt szegény, aztán megtaláltam a helyét. Így lett varrósarkom is. Ezek után nyár végén tesóm elköltözött otthonról. Pár évvel ezelőtt varrós ambíciók kapták el, akkor vett magának egy varrógépet. Amit használt vagy két hétig. Megkérdezte, kérem-e, vagy eladja. Na, én olyan vagyok, hogy mindig minden kell, ami hobbival kapcsolatos, elvégre majd csak fogom tudni valamire használni. Így azt is haza hoztam. Ekkor tudatosult bennem, hogy most aztán valamit kéne vele kezdenem, mert csak úgy dísznek ne álljon az asztalon. Vettem anyagot, vagy fél napig tanulmányoztam a leírását, próbálgattam a működését mindenféle anyagdarabokon. Mostmár kezd letisztulni a dolog, így ha lesz valami mutatható darab, fogom mutatni.:)))

Kis beszámoló

2010-09-08T19:12:00.000+02:00

Sokan érdeklődtetek, hogy hogyan telt az első egy hetem az óvodában. Így gondoltam kicsit írok róla. Először is a kollégák kedvesek, segítőkészek, mindig érdeklődnek, hogyan érzem magam, hogy mennek a dolgok. De mint mindenhol, ahol sok nő dolgozik együtt, sajnos előbb utóbb szembe kerül az ember a furkálódással, féltékenységgel, stb, stb... Ezek alól én kibújok, és inkább a gyerekekkel vagyok.

A gyerekek tüneményesek. Mindegyik egy kis egyéniség már most. Vannak jobb egyéniségek és vannak rosszabbak, de mindegyikben ott van a gyermeki huncutság, kalandvágy, csodálat a világra és az új dolgokra. Nyitottak és érdeklődőek, bújósak és sírósak, veszekedősek és verekedősek, szófogadóak és rosszalkodóak, minden, ami egy gyermek csak lehet. Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra hogy lesz az emberből második anya, aki vígasztal, ölel, simogat, altat, osztozik örömben, bánatban, elkeseredettségben, elveszettségben, aki az egyetlen segítsége és támasza, amíg nem jönnek érte. Nem gondoltam volna, hogy ennyi örömmel, fáradtsággal, aggodalommal, és kétellyel fog járni. Tudom, mit tudok, mit tanultam, de még nem jönnek elő a megfelelő pillanatban a megfelelő dolgok. Erőltetem az agyam, de a legegyszerűbb dal sem villan be. Vagy csak az egyik fele, ami még bosszantóbb. Tudni, hogy tudom, de nem jut eszembe őrjítő tud lenni. Így munka után itthon újra előszedem és memorizálom azt, amire szükségem van. Végül kb. fél tízre kidőlök és álmomban is a gyerekeket látom és hallom. Nem tudok pihentetően aludni. Zsong a fejem. Viszont tudom, hogy ez csak átmeneti, meg kell szoknom és rendben lesz minden. Ami nagyon sokat segít, az a 10-15 perc, amikor van időm leülni alkotni. Abban a pillanatban, mintha mindent elfújtak volna, csend van a fejemben és béke a lelkemben. Magam vagyok és kikapcsolok. Csodás érzés. Főleg reggel 6-kor, amikor csendes az utca, félhomály van, ég a kis asztali lámpám én pedig horgolok. Ezután kezdődhet a nap.

Hűvös van

2010-09-06T17:43:00.000+02:00

így elő vettem a nyáron megrendelt merinói gyapjú fonalat és készítettem belőle egy ujjatlan kesztyűt magamnak. Csodálatosak a színei, a tapintása finom puha, a végeredmény kellemesen meleg. Pont nekem való villamosra olvasni, gyerekekhez az udvarra játszani. Vidám színével nem enged teret a közelgő szürke télnek. Igenis vidámságot csempész lelkünkbe és jelzi: jön még meleg nyár...

Aprótartók

2010-09-04T15:15:00.000+02:00

készültek a nyáron. Pontosan 32, melyekre még mindig a gombokat aplikálom. Úgyhogy egy darabig lesz mit mutogassak. Ha majd már nagyon uncsi szóljatok, de annyira elkapott a hév, beszippantottak a színek és fonalak, hogy csak horgoltam és horgoltam. Valahogy úgy éreztem, nincs megállás... kivéve, amikor elfogytak a kulcskarikák. :))) Lassan töltögetem fel meskára is.

Lazac színű

Piros

Világos farmerkék

Borsózöld

Első munkanap

2010-08-30T21:46:00.000+02:00

Eddig nem írtam róla, mert nem mertem addig, amíg nem biztos a dolog. De mostmár biztos. Mától hivatalosan is óvónéni lettem. Bemutattak a nevelőtestületnek (akiket már ismertem, mert a szakmai gyakorlatomat is itt töltöttem), valamint megvolt az első szülői értekezlet is. Én annyira, de annyira izgultam, hogy minden mosolyomban éreztem, hogy remeg a szám. Szerencsére bemutattak, mert abban az első pár percben nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán a nevemet el tudnám mondani. Nem vagyok egy izgulós típus, de a szülők vizsgálódó pillantásaihoz nem vagyok hozzá szokva. Hiába, ezen az oldalon most állok előszőr. Szerencsére a társam gyakorlott és az ő nyugodsága rám is átragadt. A végére pedig már úgy éreztem magam, mintha mindig is itt lettem volna.

A csoportomról a tények: Vegyes csoport; összetétel: 16 pindúr, akik éppen csak betöltötték a 3. évüket, a többi 10 egyformán oszlik 4, 5, 6, 7 évesekre. Összesen 26 gyerkőccel indulunk, de lehet, hogy többen is leszünk. Szóval egyből mélyvíz, melyben még nem tudom mennyire fogok tudni úszni. Kemény év áll előttem, de nem bánom. Elvégre hány pályakezdőnek adatik meg az a kiváltság, hogy egyből állást ajánlanak a gyakorló helyén? Szóval örömmel vegyes aggodalom fog el, akárhányszor eszembe jut, hogy szerdán szinte teljes létszámmal indulunk.

Tolltartó 2

2010-08-29T15:33:00.000+02:00

Zita megrendelésére készült ez a szivárvány színű tolltartó. Belseje hasonló színekben pompázó madárkás anyag. Valahogy akárhányszor ránézek egy mesebeli jelenet jut eszembe a szivárványos madarakról, melyek a szivárvány lábánál laknak... Remélem Zitának is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem. :)

Az ajándék

2010-08-28T19:35:00.000+02:00

amit adtam Diának egy szett. Apró tartó, tampon tartó, betét tartó (másra is lehet használni) és végül egy újdonság egy bögre kabátka. A forró ital így nem égeti meg a kezet és picit a hőt is tartja.

Használd Egészséggel!

Blogtalálkozó

2010-08-28T19:05:00.004+02:00

Hol is kezdjem... Először is nagyon nagy izgalommal indultam reggel itthonról. Annyira nagyban, hogy a csere ajándékot itthon hagytam az ajtóban, ahova azért tettem, hogy ne hagyjam itthon.:))) Időben észrevettem, így gyorsan vissza tudtam szaladni érte. Így, megnyugodva értem a művelődési házba, ahol még csak gyülekezőben voltunk.

Aztán egyszer csak, egy szemvillanással később már ott álltam a Miciségek és fércek közt Toritextil Vikivel és anyukájával, valamint piroseperrel. Nagyon jót beszélgettünk, sok jó tanácsot kaptam, amit ezúton is köszönök nektek lányok. Pirosepernek hála talán belefogok komolyabban a varrásba és akkor talán a kapott varrógépem nem fog itt porosodni. Valamint megcsodálhattam a cuppantott füliket és a gombaváros képeket is, melyek élőben is nagyon tetszettek.

A csere ajándék átadás kicsit gyorsan ment. Én a Matula ikrek Zsuzsijától kaptam egy kis csomagot, melyben vasalható képek és csomózott karkötők voltak. Nagyon szép, igényes karkötők, nézzétek meg:

Az én ajándékom Diához került. Remélem örül neki és hasznát fogja venni. Hogy mit kapott, azt majd egy következő bejegyzésben fogom megmutatni. Sajnálom, hogy nem tudtam vele megismerkedni. Kerestem miután átadtam az ajándékom, de olyan sokan voltunk, hogy nem sikerült megtalálnom.:(

Ezután kinema szépséges üvegékszerei és punkyjazz gyönyörű horgolmányainak asztalához ültünk oda, ahol találkoztam Vera Násfával, sesame-mal, Norikoval, byme Évivel... és ha most valakit lefelejtek, annak elnézését kérem, de annyi mindenkivel most találkoztam először, hogy nehéz mindenre vissza emlékeznem. Azt viszont tudom, hogy mindegyikükkel kivitél nélkül nagyon jót beszélgettem.:)))

Norikoval csereberéltünk is. Megtetszett neki a bálnám, cserébe kaptam 3 különleges kitűzőt, amit magam választhattam ki. Nagyon szépek, nem is tudom eldönteni melyik a kedvenc. Talán mind. :)

Aztán a jelen lévő legkisebb Kinema gyűrű tulajdonosa lettem. Annyira megtetszett, annyira én vagyok. Új dolgokra inspirál már most.

Végül pedig, bár ez nem mai szerzemény, de szeretnék eldicsekedni vele. Enyém a fehér toritextil övtáska, melyet amióta megkaptam lerobbantani nem lehet rólam. Nagyon szeretem.

Nyaraltam

2010-08-24T10:42:00.000+02:00

Elnézést mindenkitől, aki keresett és nem válaszoltam. Hirtelen ötlet jött, mi meg mentünk.

Az úgy volt, hogy már régen szerettünk volna elmenni Horvátországba. Kerestünk is szállást, de kiderült, hogy már március óta tele vannak az apartmanok. A szállodai árakat meg nem kis pénzű embereknek találták ki. Így hát azon az elhatározáson voltunk, hogy marad a sátor.

Ekkor érkezett egy telefon. Egy kedves ismerős apartmanja szabad egy hétre, mehetünk. De addig már csak 2 nap volt! Még semmi nem volt megvéve, így gyorsan kellett mindent pótolni. Hamar át kellett gondolni, hogy mit szeretnénk enni az 1 hét alatt, mert az apartmanban maga főz mindenki és azután rohanás a diszkontokba. Másnap pakolás és hajnalban indulás, hogy időben oda érjünk, mert szerettünk volna délután fürdeni is.

Hosszú út után megérkeztünk. 36 fok árnyékban, a napon szénné ég az ember. Viszont a csillogó tenger, csodás sós levegő enyhítette a meleget. Hiába, tenger mellett semmi sem olyan elviselhetetlen.

Az apartman tiszta, szép és rendezett volt. A kilátás pedig... ilyen.

Gyorsan be is laktuk a szobákat és már mentünk is fürdeni. A tenger hűs, kellett lélekjelenlét, hogy az egyből 2 méteres vízbe csobbanjunk. Éppen a lábfejemet éri csak a hideg víz, ahogyan állok a létrán ami a vízbe visz, közben azon gondolkodom: "biztosan annyira meleg van, hogy én bemenjek?" De megérkezik a döntőbíró, egy helyi férfi személyében, aki szeretne bemenni. Választhatok: megfutamodva kimegyek, vagy bátran vállalom a hideget és úszom egy nagyot... egy életem... belevetem magam a hűvüs vízbe. Levegő után kapkodok, de kezdem szokni. A férfi pedig csak rátámaszkodik a korlátra és nézi a tájat...

Ebéd után a teraszon a szőlő adta árnyékban dőltünk le a matracainkra a délutáni sziesztára. Ilyen szép látvány mellett Barry White kellemes zenéjét hallgattam pihenés képpen.

Voltunk Splitben a halpiacon, ahol jól bevásároltunk halakból és rákokból. Mi nagyon szeretjük a friss tengeri herkentyűket (megsütve), így igazán egészségesen étkeztünk minden nap.

Azután a spliti piacon vásároltunk zöldséget, gyümölcsöt. Szokásos ilyenkor a füge, ami nekem a kedvenc gyümölcsöm és most először találtam vörösáfonyát! Igen, azt a gyümölcsöt, ami itthon csak aszalva kapható. Egy néni utolsó termése, pár száz forintért adott vagy másfél kilót. Az íze? Össze sem hasonlítható az aszalt ízével. Édesen fanyar, nagy magvú, a húsa pedig krémes állagú. Aki teheti, az kóstolja meg egyszer, mert semmihez nem fogható. Aránylag kis szemű, de lehet találni egy-két meggy méretű példányt is. (Na jó, kisebb meggy méretűt).

Minden este a teraszon vacsoráztunk, közben pedig a naplementében gyönyörködtünk. Mi ez, ha nem romantika?

(A fotót a parton készítettem, mert amelyiket a teraszon készítettem, bele lóg a ház, ami az első képen látható.)

Az utolsó este az ismerősökkel elköltöttünk egy nagyon finom vacsorát. Vittünk mi magyarosat, főztek ők helyi finomságokat. Végezetül helyi, házi lekváros palacsintával zártuk a finomabbnál finomabb falatokat.

Én pedig így búcsúztam el a tengertől...

Nagymama

2010-07-26T10:12:00.000+02:00

Mert Piroska mellé ő is kell... Mert nagymama nélkül nem élet az élet... Mert ő főzi a világon a legfinomabbat... Mert nála mindig finom sütemény illata lengi be a konyhát... Mert nála lisztporos a levegő... Mert nála lehet a legjobbakat játszani... Mert ő tanít meg az ősi kézimunkák titkaira... és sorolhatnám, de akkor valószínűleg holnapig itt ülnék... :))) Mert a nagymama pótolhatatlan. A farkas ellenére.

Őt is pamut fonalból készítettem. Próbáltam a fejénél nagymamás kialakítást, hogy látszódjon mennyire öreg. A kis vállkendője levehető.

Amíg fő a krumpli és a tojás...

2010-07-21T11:33:00.000+02:00

az ebédre készülő rakott krumplihoz, addig gondoltam mutatok egy kis újdonságot. Saját magam terveztem ujjbábokat, amik most végre előbújtak a horgolótű alól. Meg kell mondanom, sokszor könnyebb megtervezni valamit, mint utána kivitelezni. Mert a fejemben megszületik, majd lerajzolom, de a méretbeli kivitelezés elég sok bontással és újra kezdéssel jár, hogy a végeredmény tényleg olyan legyen amilyet szeretnék. Így született meg ez a kis ujjbáb sorozat, melyet egyenként fogok mutogatni (úgy tovább tart:))) Az első darabja Piroska. Kis fonott copjai vannak, és kapucnija levehető. Noha elég nagy feje van, erre a kapucni is nagy kell legyen, ezért ha leveszi kevésbé csinos, mint amikor a fején van. Szemei biztonsági szemek, de nem azért mert félek attól, hogy esetleg lenyeli egy picúr, hiszen bábozni a nagyobbacskák szeretnek, hanem mert egyrészt tartós, másrészt szépek a színei, harmadrészt, mert nagyon szeretek vele dolgozni. Vegyesen használtam pamut és pamut-akril keverék fonalat, mert csak az volt itthon pirosból. Viszont nagyon finom puha és mosható is. Meskára csak később fognak felkerülni, amikor minden szereplő elkészül.

Egy ilyen kis autóban szívesen kocsikáznék...

2010-07-14T08:59:00.002+02:00

Fonalak

2010-07-09T10:01:00.000+02:00

Múlt héten rendeltem fonalakat a Barka fonaltól. Mind 100% merinói gyapjú, nagyon finom puha és meleg. Még nincs konkrét terv, hogy mi lesz belőlük, egyszerűen csak nem bírtam ellenállni a csodás színeknek. Szerintem őszre, a hideg napokra készítek valamit, addig pedig van időm ötletelni. :)

Saját örömömre

2010-07-08T22:35:00.000+02:00

készült ez a nyuszkó. Régóta vágytam egy nyuszira, így a napokban ha volt egy kis szabad időm ezen ügyködtem. Alig 10 cm magas lett, kapott egy kis filc ruhácskát (mert hát mégsem lehet pucér egy nyuszi), és egy apró virágot Swarovskival a füle mellé, mert ő egy vérbeli nőci.

heten, mint a gonoszok

2010-07-08T17:17:00.000+02:00

Meleg van és ilyenkor az ember lánya nehezebben ül le horgolni. Bár csak pamutból dolgozom, azért az is melegít valamennyire, így előbb félbe hagyom és csak este folytatom, amikor hűvösebb van. A megrendelésekkel is lassan haladok, mert mindig van valami program, ahova megyünk, de egyik sem nyaralós. :((( Majd augusztus felé talán lesz olyan is. Azért mutatok valami újat, ami eddig nem volt és most megrendelésre készítettem. Egy lány megkeresett, hogy szeretne virágos kitűzőket, mert ő csak az egyszínű pólókat szereti, de szívesen feldobná őket valami csinossal. Készítettem kettőt, ami annyira megtetszett a barátnőinek is, hogy egyből több kellett különböző színekben és stílusban. Ezek születtek, és elmondás szerint nagy sikert arattak. :))) Lehet, hogy ezek után fogok még készíteni. Minden esetre ezek nagyon vidámra sikerültek, finom, puha pamutból.

Újra itt!

2010-07-01T18:30:00.000+02:00

Most néztem, milyen régen írtam bejegyzést. Ennek egyik oka a pszichológia szigorlatom volt, ami végül 4-es lett, de megmondom őszintén nagyon, nagyon szenvedtetős volt. Szeretem nagyon és érdekel is, csak hát azok a szakszerű megfogalmazások... na azokra nem akart ráállni az agyam. Szerencsére az esős napok nem csábítottak a szabadba, így nyugodtan tudtam itthon tanulni. Bár a horgolótűim állandóan alkotásra invitáltak, megbeszéltem velük, hogy csak egy kicsit bírják ki. :))) Ezután pedig megrendeléseket teljesítettem, mert azokból is összejött jópár. Sajnos fotózni nem mindet sikerült, csak azt ami meskára megy. Íme az egyik megrendelés, amit tudok mutatni egy mackó fickó volt. Szőrös fonalból horgoltam, ami megmondom őszintén igencsak feladta a leckét. Nagyon nehéz volt vele dolgozni, mert egyáltalán nem lehet látni, hogy hol vannak a szemek, amikbe ölthetnék. Viszont annyira pihe-puha ölelgetni való lett a végeredmény. Remélem új gazdijának is fog tetszeni, aki a barátjának szánja születésnapra. Szóval izgulunk nagyon.:))) Amióta megszületett Mackó úr, azóta itt ül mellettem és nézi a számítógépet. Azt brummogja, hogy ő is megtanulja, ha egyszer elég nagy lesz hozzá. Bízunk benne, hogy új gazdija türelmesen megtanítja mindarra, ami érdekli ezt a kis Mackót.

Ilyen volt a gombolyag:

És ilyen lett Mackó:

Rendelésre

2010-06-06T17:51:00.000+02:00

készült fekete horgolt szett fehér szívvel. A kérés csak annyi volt, hogy legyen a tartókon egy fehér horgolt szív. Megmondom őszintén a fehér szívvel sokat bíbelődtem. Többféle horgolt szívet kipróbáltam, végül ez lett szerintem a legszebb és legmutatósabb. Remélem a megrendelőmnek is tetszeni fog ez a megoldás.

Aprótaró

Ajakbalzsam tartó

Tampon tartó

Bálnákért

2010-05-27T15:35:00.000+02:00

Egyik nap láttam a TV-ben egy műsört a bálnák vadászatáról. Pontosabban arról, hogy aktivisták hogyan próbálták megakadályozni egy bálna levadászását - sikertelenül. Nagyon sokkoló volt látni azt, hogy a vadászoknak semmi sem szent, csak a pénz számít, amit egy életért cserébe kaphatnak. Itt a video, ami engem elgondolkodtatott. Hiszem, hogy ezek mellett a problémák mellett nem szabad csak úgy elmenni vagy becsukni a szemünket mondván, ha nem látjuk, nem is létezik. Azoknak, akik velem értenek egyet, talán nem meglepő, hogy elkészítettem a magam bálnáját, hogy ezzel is kicsit felhívjam a figyelmet ezekre a gyönyörű, óriási állatokra.

A neve Arctic, a türkiz színe miatt. Nagyon kedves, vidám és mindig mosolyog. Garantáltan felvidít egy rossz nap végén. :)

Újdonság

2010-05-25T13:53:00.000+02:00

Már régen ígértem, hogy mutatok újat, de valamiért mindig lemaradt a fotózásról. Most azonban megragadtam a szép időt és fotóztam párat. Ő a legújabb ötletem. 4cm hosszú a teste, a farkincája 20cm, magassága 3 cm. Igazán aprócska darab. Könyvjelzőként használható.

Elterjedt az állatvilágban, hogy a malacok nem túl okosak. Azonban született egy aprócska, rózsaszín, aki nem tudott olyan nagyra megnőni, mint a többiek. Kis méretét kihasználva elszökött otthonról és világot ment látni. Ment, mendegélt, míg végül elérte a gazda házát, ami alig pár méterre volt az óltól. Látott egy nyitott ablakot és azon beszökött. A párkányról egy nagy bukfenccel a földre esett. Mikor magához tért a kettős látásból, körbe nézett és bizony csak könyveket látott mindenhol. Elkezdte szagolgatni a könyveket, majd a legjobb illatút letúrta a polcról pici nózijával és lapozni kezdte. Ettől fogva tudta: a könyvek az otthona.

Új

2010-05-18T11:33:00.000+02:00

ötletem támadt. Nézegettem a gombosokat, van-e olyan dolog, amit nem készített eddig egyikük sem. És jelentem, találtam: méghozzá a nyaklánc eddig senki repertoárjában nem szerepelt. Így le is csaptam rá és készítettem párat. De magában egyik sem az igazi, így kiegészítésként készült hozzájuk füli is. El is kezdtem feltöltögetni a Meska boltomba őket.

Ahogy készítettem ezeket a szetteket, elkezdtek áramlani a fejembe az ötletek, továbbgondolások, hogy mit lehetne még kezdeni velük. Azokat most kísérletezgetem, ahogy elkészülnek mutatok majd képeket. :)))

Kutyát sétáltani

2010-05-17T17:04:00.000+02:00

csuda jó dolog. Amíg volt kutyánk imádtam vele járni az utcákat. Ismerkedtünk, beszélgettünk, megugattuk a nem szimpatikus embereket (én azért nem:))) valamint meg kellett jelölni minden fontosnak tűnő fát vagy kerítést. Sajnos ő már nincs velünk (megmérgezte valami nagyon jó indulatú személy), de az emléke azóta is velünk van. Íme egy kitűző szett, amiről nekem ő jut az eszembe, még akkor is, ha a mi kutyusunk egy tacsi és basset hound keverék volt, csuda egy pofa, aki egyáltalán nem hasonlít a kitűzőn lévő "talán uszkár?"-ra. :)))

Már fel is töltöttem a Meskára.

Kis balerinák

2010-05-11T10:21:00.000+02:00

Nálunk az oviban szinte mindegyik kislány jár balettra. Annyira édesek, amikor a kis rózsaszín ruhájukat mutogatják, amihez van kis tüll szoknya is. Pörögnek, forognak, mutatják milyen mozdulatokat tanultak. :))) Az embert mindig mosolyra fakasztják, még akkor is, ha nincs jó napja. :))) Ők ihlették meg ezt a kitűzőt. Ugyanis a barátnők mindig azzal dicsekedtek nekem, hogy nekik egyforma a ruhájuk, de nézzem csak meg jobban, itt és itt eltér egymástól. Ezért arra gondoltam ezekkel a kitűzőkkel is fel lehet dobni a balettos zsákot, vagy az utcai kabátkát is. Vidám darabok lettek. Én ahányszor rájuk nézek a kis "balerináim" jutnak eszembe.
Már a megtalálhatóak a Meska boltomban.

Szemezgető

2010-05-11T10:14:00.000+02:00

A Meska szemezgetőjében gyöngyöslány az én munkámat is betette válogatásába. Ez annyira jó érzés. :)))

Rajzszögek

2010-05-05T22:50:00.000+02:00

Van az úgy, hogy az embernek van néhány szép alapanyaga és szeretne belőle valamit alkotni. Nekem most japán rizspapírom akadt, így azokat használtam fel rajzszögeknek. Azért rajzszög lett belőle, mert másnak nemigen tudnám őket elképzelni. Már felraktam őket a meskára. Mindegyik rizspapíron van arany csillámpor, amitől szerintem nagyon mutatósak lettek.

Valami új 1...

2010-05-03T22:10:00.000+02:00

Egyik nap meglátogattuk egyik rokonunkat, egy idős nénit, aki 82 éves és már nagyon beteg. Mindezek ellenére a mai napig nagyon finom süteményeket süt az egész családnak. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni a fiatal koráról, hogy akkoriban a kézimunka mindennapi elfoglaltság volt, nem úgy mint ma, a sorozatgyártás korában. Mindig kéri, hogy mutassak a munkáimból, mert szereti nézegetni és boldog, hogy vannak még ma is kézimunkát szerető fiatalok. Amikor legutóbb mentünk hozzá, azzal fogadott, hogy van valami a számomra, aminek reméli hasznát tudom venni. Ekkor elém rakott egy ősi, fém szerkezetet. Először nem tudtam mi az, így elmesélte, hogy ez egy gomb behúzó, amit ő lánykorában kapott és minden ruhájához, ágyneműjéhez a gombokat azzal húzta be. Azért adta nekem, mert úgy érezte én megbecsülöm és ha ő elmegy én nem dobnám ki, mint mások. Nagyon meghatott vele. Nem az eszközzel, hanem a gesztussal, azzal, hogy láthatóan odafigyelt minden együtt töltött órára. Hihetetlen kincset kaptam, egy emlékeket őrző, kortalan, generációról generációra szálló eszközt, melyet most én használhatok és amellyel remélhetőleg örömet szerezhetek.

Mindezzel együtt egy aggodalom is a fejembe szökött. Ugyanis ezt a kincset nem szeretném állni hagyni, hogy porosodjon egy sarokban. Azonban tudom azt is, hogy már jónéhány gombos alkotás megjelent én pedig egyáltalán nem szeretnék másolósnak, ötlet lopósnak tűnni. Tudom, sok hobbis űzi ugyanazt, de én akkor is szeretnék valami mást felmutatni. Így nagy fejtörésbe kezdtem, hogy valami olyat készítsek, amilyen nincs, amilyet eddig senkinél nem láttam. Így született meg a gyerekeknek szánt kollekcióm. Kifejezetten kicsiknek szánom, de természetesen gyermeklelkű felnőtteknek is ajánlom meleg szívvel. :)))

Hogy honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek készítsek? Egyszerű! A gyakorlataim kapcsán ihlettek meg a gyerekek. Tanító és óvóképzőre járva megismerkedtem az ovis és alsó tagozatos gyerekekkel és láttam, mire képes egy-egy kedves tárgy. Egy kedves könyvjelzővel mindjárt jobban megy az az "undok" olvasás, egy kedves kitűzővel szívesebben járnak külön órára, valamint mutogatni sem utolsó őket. Ráadásul senki nem gondolt eddig arra, hogy ők is szeretik a szép, mutatós dolgokat, ami nem játék, hanem komoly dolog az ő kis világukban. Amellyel már olyanok tudnak lenni, mint apa és anya. Remélem más is örömmel veszi az ilyen irányú törekvéseimet.

Ezek a könyvjelzők ovisnak és kisiskolásnak egyaránt használható. Ovisnak a kedvenc mese könyvében lehet jelölni hogy hol tartunk, az iskolás pedig maga jelölheti a feladott olvasmányt, vagy hogy a könyvben hol tart.

Bábok

2010-04-19T15:17:00.000+02:00

Ha az ember azt hiszi, végre van ideje, kiderül, hogy nincs. Amikor pedig azt hiszi, mennyi a dolga, kiderül, akad itt-ott egy kis idő. Habár vége a gyakorlatnak a beadandó áradat csak most kezdődött Zh-kal vegyítve. Így alkotni kevés időm marad, de azért készül ez-az. De azok legyenek majd meglepetések, ha készen lesz minden darabjuk. Most azonban megmutatnám, mi készült az óvodai gyakorlatomra. Énekből a magas-mély érzékeltetése volt a feladatom, és készítettem hozzá egy kis motiválót, kedvcsinálót, akikből később barátok is lettek. Nagyon megszerették a gyerekek őket. A macié a mély, a cicáé a magas hang volt. Sokat énekeltünk velük.

Egyszerű fakanál bábok ők, horgolva. Biztonsági szemekkel, nehogy a játék és szeretet hevében egy szemecske leguruljon egy torkocskán.

Vége...

2010-03-26T19:36:00.000+01:00

van a 8 hetes óvodai gyakorlatomnak. Ezért nem írtam eddig. Egyszerűen nem maradt időm, energiám leülni és beszámolni a dolgaimról. Alkotásaim nem nagyon készültek, viszont a gyerekekkel mindig készítettünk valami izgalmasat. Mindet nem tudtam lefotózni, de amit igen, azt megmutatom. Először is csíráztattunk a gyerekekkel a tavasz örömére. Mindenki ültetett egy kis cserépbe borsót vagy babot, majd azokat öntözgettük és vártuk mi lesz. Hát íme:

Ide kapcsolódóan dekorgumi nyomdát készítettünk és papír cserép formát díszítettünk vele.

Beszélgettünk a madarakról, a költözőkről és az itthon maradókról, majd gólya bábokat készítettünk papírból.

A gólyák a növénykék mellé kerültek, hiszen ott érzik jól magukat. Pár nappal később békákat origamiztunk, azokat is oda tettük a gólyák közé, de azokat már nem tudtam lefotózni. Az origami békákkal rendeztünk béka ugró versenyt.

De mindez nem lenne teljes a fészek rakás öröme nélkül. Az óvó nénimmel, aki a mentorom volt, készítettünk egy tyúkanyót és fonalból kis csibéket. A csibéket kinder tojásba tettük. Közösen a gyerekekkel készítettünk fészket raffiából, majd megbeszéltük mire van szüksége a tojásoknak a kikeléshez. Betettük a tojásokat és ráültettük a tyúkanyót. Most pedig várunk... mi lesz, ha kikelnek.

A víz napja alkalmából halacskákat díszítettünk homokkal, valamint fenyőtoboz részeivel.

A gyakorlatról fogok még írni és mutatni egy-két apróságot, mert azt hiszem van pár olyan dolog, amit érdemes megosztanom veletek. Szóval még jövök :)))

Hagyomány és természetesség

2010-02-18T16:00:00.000+01:00

Történt, hogy valaki, valahol e széles vilgában aggódni kezdett cseresznye fájáért, mert jött a hideg és csúf tél. Gondolván, hogy a meleg kötött és horgolt pulóverek minket, embereket megvédenek a hidegtől, akkor miért ne védhetné meg az ő egyetlen fácskáját is. Neki látott hát és készített neki egy pulóvert a cudar hideg fagyok ellen...

Akinek mindez nem elég, egy másik hölgy a világ egy másik szegletében arra gondolt, hogy az ő fája lesz a környék legkülönlegesebb fája... hát ki mondta, hogy a terítő nem mutat jól a fán?

Nem tűntem el

2010-02-14T19:01:00.000+01:00

csak egy kicsit kevés az időm. Ugyanis elkezdődött a 8 hetes szakmai gyakorlatom az óvodában, ezzel egyidőben járok suliba is, valamint bevállaltam, hogy gitározni tanuljak. Nem őrültem meg, csak nem gondolkoztam előre, ami engem gyakran jellemez. Amikor beiratkoztam gitár órára még tartott a vizsga időszak és akkor jó volt valami mást csinálni. Most meg örülök, ha eljutok az órára. Viszont nagyon évezem. A furulyával mindig az volt a bajom, hogy mellette nem tudok énekelni. A gitár azonban remek dalkíséretnek bizonyult. És boldogíthatok minden kedves szomszédot a gyakorlásommal. :)))

Az alkotásra emiatt elég kevés időm marad, de azért sikerül beszorítani valahova egy kicsit. Készül is egy kis ez+az, amit remélem nemsokára fogok tudni mutatni.

Addig pedig egy kép, amit a legutóbbi havazás alkalmával készítettem a Duna parton. Engem nagyon megnyugtat ez a kép, mert megmondom őszintén, én a hó szerelmese vagyok (az utána lévő latyakot azért én sem szeretem).

Mit rejt a táskám...

2010-01-21T09:58:00.000+01:00

Juciitól kaptam a kedves meghívást a táskám rejtelmei játékra.

Nézzük csak, mit is rejt: papírzsepi,

esernyő,

ajakbalzsam,

kézfertőtlenítő,

iratok,

pénztárca

egy kis neszeszeres tasi

rágó és toll.

Megmondom őszintén, utálok cipekedni, éppen ezért próbálok a lehető legkevesebb dolgot magammal vinni.

Akinek tovább küldöm: Kinga, Bejus, Treboretta, Toritextil és Adribeads

Ami új

2010-01-14T14:27:00.000+01:00

A tegnapi bejegyzésben nem akartam lelőni az igazi újdonságomat, azt inkább megtartottam mára. :)

Ez pedig nem más mint egy apukám ihlette aprótartó. Történt ugyanis (nem is egyszer), hogy hosszú-hosszú perceken át köröztünk egy tömb körül parkolóhely után kutatva. Egyszer csak sasszeműen észrevesszük, valaki éppen kiáll. Gyors indulás, index beállás... és persze jöhetnek az aprók bedobálni az autómatába. Pénztárca elő, nincs elég. Vissza a kocsihoz, mert úgy emlékszünk a hamutálban talán lehet egy kevéske. Szerencsénk van, 30 percre elegendőt találtunk. Na, de egy óra kéne...szóval be egy boltba, tud-e váltani a boltos. A pokrócot reggelizett nő szabályosan kidob a boltból, hogy vajon mit képzelünk róla, mi ő? Bank? Hát, az most igen jól jönne. Végül a második helyen megszántak minket, és 10 perc elteltével dobhattuk be a maradék pénzt. Ekkor ötlött be, hogy kellene valami, ami ezt megkönnyíti. Valami tartó, amibe azért fér egy kevéske pénz, de nem túl nagy, esetleg a slusszkulcsra is fel lehet tenni, hogy tényleg kéznél legyen és ne hagyjuk az autóban. Azután készítettem egyet, melynek nagy hasznát vettem az italautomatánál is. 5 db 200-as nagyon kényelmesen elfér benne, és a visszajárónak is van némi helye. Íme:

Bizonytalan bizonyosság

2010-01-13T19:38:00.000+01:00

kszor olvastam mások blogján, hogy mennyire elkeseredtek, amikor valaki vagy valakik lemásolták az általuk készített termékeket. Hát ez most velem is megtörtént. Nyilván nem én vagyok az egyetlen a világban, aki labello tokot horgol, de azért nem is kéne egy pár héttel az enyémek felkerülése után szinte ugyanolyanokat feltenni. Először picit elszomorodtam, de azután valahogy az jutott eszembe, hogy én voltam az első, hát akkor nem adom fel inkább kitalálok valami mást! Ez hihetetlen erőt adott, és újból a szemek közé csaptam horgolótűimmel.

Az egyik ötlet nem új, de ilyet nem találtam a Meskán, hát elkészítettem és feltettem. Ez pedig nem más, mint horgolt tampon tartó. Tudom, van anyagból, meg van kötve, de horgolva nincs, így gondoltam senki érzését nem bántom meg az enyéimmel. Még csak 3 darab készült, de a rossz fényviszonyok miatt csak az egyiket tudtam lefotózni. 100%-os pamut fonalból készítettem, 4 normál tampon fér bele, gombbal záródik, így mostmár nem fog szétszóródni senki tamponja a táska sötétjében. Meskára már fel is töltöttem.

Újrahasznosítás - Óvjuk a Földünk

2010-01-09T12:23:00.000+01:00

Nem is tudom hol kezdjem. Először is egyre gyakrabban halljuk, hogy Földünk nagy veszélyben van. Akiben ez eddig nem tudatosult, remélhetőleg lassan fog az időjárás változásainak köszönhetően. Talán nem késő, hogy tényleg elkezdjünk tenni ellene-érte. Én pár éve kezdtem és meglehetősen lassan haladok. De amit eddig bevezettem az életemben, ahoz tartom magam. Gondoltam leírom ide, hátha más is hasznát veszi, vagy látja, ez nem bonyolult, nem nehéz, de talán kicsit segít. Tudjuk: sok kicsi, bizony sokra megy!

1. Azzal kezdtem, hogy a műanyag palackokat, üvegeket és papír árut szétválogatva a megfelelő gyűjtő helyekre szelektáltam. Nem nagy fáradtság, de egyrészt nem a saját kukám telik meg hihetetlen gyakran, másrészt jobban is érzem magam tőle.

2. Fonott kosárral járok bevásárolni. Jó dolog, mert nálunk a boltban általában nincs annyi kosár, mint amennyi vevő, így nem maradhatok kosár nélkül. Nem költök nejlon zacsikra, amiket utána dobhatok a kukába, valamint támogatom a kézműveseket, akik ezzel foglalkoznak. Ja, és nem utolsó sorban élettartam garanciás, vagyis bármi történik vele, ott ahol vettük megjavítják.:))) (Egyébként egy cigány asszony készíti ezeket Veresen, nagyon megbízható és kedves. Ne legyenek előítéletek.)

3. A karácsony előtti bevásárlásban kiderült, hogy a kosár nem elég kapacitású. Ekkor lenvászon szatyrot vettem, mert bár a papír is nagyon jó, de sajnos nem bírta volna sokáig a fagyasztott áruk alatt. Ezt azóta többször is sikerült hasznosítanom, tehát nem kár érte. És megint nem termeltem egy újabb szemetet.

4. Ha van papír zacskó kitéve, abba teszem a pékárut. Amennyibn nem zsíros, azt máskor is fel tudom használni, csak vissza kell dobjam a kosaramba, így tuti nem marad otthon.

5. Rendszeresen járok piacra, illetve a nagy Vásárcsarnokba. Ha tudom, hogy menni fogok, összeszedem, mit akarok venni. Ezután körbenézek otthon. Például: ha aszalt gyümölcsöket, magvakat szeretnék, akkor viszek magammal 3-4 befőttes üveget, vagy dobozkát és abba kérem (amúgy kis nejlonba adnák). Üresen nem nagy súly, hazaérve pedig dobok egy kis papír vagy anyagdarabot a befőttes üveg tetejére, hogy szép legyen és már lehet is tenni a kamra polcára.

6. Olyan tisztítószereket igyekszem vásárolni, melyekben nincs, vagy nem annyi a vegyi anyag. Bizony van ilyen!

7. A tisztálkodáshoz is természetes anyagokból készült kézműves termékeket használok. Például Eszter szappanjait mert csupa szívvel-lélekkel készíti őket, ugyanígy szeretgeti állatkáit, valamint hihetetlen választéka van. Nem terhelem a környezetem, a bőröm pedig azóta krémek nélkül bársonyosan puha. Csak meg kell találni a legmegfelelőbbet.

7 pont. Jelen pillanatban itt tartok. Nem sok, de biztos. Ha valakinek ez soknak tűnik, nem az. Én úgy kezdtem, ahogy a pontok követik egymást. Csináltam, csináltam és amikor már megszokássá vált, akkor jött a következő pont. Tudatosan vagy nem, de biztosan sokat segített az, hogy láttam mások is képesek rá.

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

2010-01-02T20:39:00.000+01:00

Először is, mindenkinek kívánom, hogy az új év teljen egészségben és boldogságban!

Másodszor egy kis beszámoló: a karácsony szuper volt, imádom az ünnepeket annak minden apró velejárójával. Majd mutatok néhány ajándékot, ami ide a blogra való, mert bizony olyat is kaptam. A szilveszterben az egyik legjobb dolog, hogy mindenki tüzijátékot durrogtat, így nekem már csak gyönyörködnöm kell benne. Ráadásul tovább tart, mint az augusztusi. :)))

Ezen kívül egy apróság is született, igaz nem először. Már korábban csináltam ilyet, de most kérésre ismét elkészült. Ő egy szürke bárány, hiszen van már fehér, fekete, na de a szürke valahogy mindig kimarad. Ő talán még kívülállóbb, mint fekete társai, de szerető családba került, ahol biztosan nem fogja egyedül érezni magát.

¤Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!¤

2009-12-24T14:53:00.000+01:00

Hajtás-pajtás

2009-12-17T21:24:00.000+01:00

Nem tűntem el, csak átalakultam egy kísértő-rémisztő személynek. Na, nem a szó szoros értelemben :)))

Először is vizsgaidőszak a főiskolán, rögtön az első héten 3 vizsga, jövő héten 1, és így is egyről már lejelentkeztem, mert bekakiltam, hogy nem tudok semmit. Igen, nem jó taktika, de utálok úgy elmenni egy vizsgára, hogy tudom, a tanárok jóindulatára számíthatok csak. A lényeg, hogy sokat tanulok, ha van kis időm, akkor próbálom beszerezni a karácsonyi ajádékokat, és a lakás díszítése még sehol. Pedig tavaly elterveztem, hogy idén mindent szépen feldíszítek, de megint úgy tűnik, csak a fa fog pompázni. Ja, és dolgozom is, mert a pénztárcám vészesen az utolsókat rúgja és muszály valamiből enni is. :) A szerencsém, hogy a munkám szorosan kapcsolódik a tanulmányimhoz: tudniillik óvó néninek tanulok és 3 rosszcsont fiúcskára vigyázok. Akarom mondani férfira, mert a legnagyobb, aki 6 éves kikérte magának a múltkor, hogy ő már nem fiú. :)

Sajnos mindemellett nincs időm alkotni. Napi 5 óra alvás azért nekem is jár, napközben pedig igazi kemény fekete tea. Anyukámnak kezdtem el egy sálat hetekkel ezelőtt, azóta azonban a fonal és a horgolótű csak egymást boldogítja, beszélgetnek a dobozban és találgatják, mikor lesz belőlük sál.

Ma némi "kutatómunka" keretében a Sváb-hegyen sétáltam egy nagyot. Mindenhol hó volt, ropogott a talpam alatt, hógolyót is alig tudtam gyúrni a friss porhóból. A kezem lefagyott, mert nem volt nálam kesztyű de cseppet sem bántam. Igen, imádom a havat, valahogy nem a gondot és a bajt látom benne, hanem a szépséget és a lehetőséget egy vidám napra. Hiszen hóangyalt csinálni, hógolyózni szerintem sosem lehet öreg az ember. Néhány kép a látványról, és rólam, bár amennyire be voltam öltözve a -4 fokba nem sok látszik. Remélem titeket is felvidít majd.

Lemaradt

2009-11-29T21:14:00.000+01:00

A képek közül lemaradt a belseje a tolltartónak. Azt gondoltam megér annyit, hogy megmutassam, mert nekem nagyon tetszik. Varrni nem tudok, így hatalmas teljesítmény tőlem ez a bélés.

Tolltartó

2009-11-29T15:30:00.000+01:00

És, elkészült a megrendelt tolltartó. Megmondom őszintén elsőre nem éreztem kihívásnak. Aztán ezek a csíkok feladták a leckét. Ugyanis nem vágtam el a fonalakat, amikor vége lett egy színnek, ennek következtében fonalkáosz lett úrrá az alkotás közepére. De sikerült kibogoznom és ez lett a vége. Remélem Zitának is tetszeni fog.

"Megoldódott" a probléma

2009-11-27T11:06:00.000+01:00

Lányok, nagyon köszönöm a segítő szavaitokat, jó tudni, hogy mindig van megoldás.

Azonban az előbb járt itt a postás és sajnos a kezében a csomagom volt. A vevő "nem kereste" jelöléssel vissza került hozzám. Az öröm, hogy megvan, nem veszett el, viszont a szomorúság, hogy egyrészt megvette a terméket és nem is kellett neki, plusz 850 forintom bánja ezt a kis közjátékot. Akartam értékelni a Meskán, de már töröltette magát onnan, úgyhogy írtam egy levelet, hogy aktiválják a terméket. Szomorú, hogy vannak ilyen vevők, akik annyira sem méltatják a másikat, hogy legalább annyit írjanak: bocsi, de mégsem kell.

Ennek ellenére boldog vagyok, mert befutott egy megrendelés tolltartóra. Már meg is horgoltam, csak bélés kell bele és gombok rá. Ha kész megmutatom milyen lett. :)

Igaz az, hogy ha be is csukódik az ajtó, valahol nyílik majd egy ablak. Ebben az esetben is kaptam jót, igaz másoktól, de ez sokkal többet ér számomra. A tanulság pedig: ezentúl nem postázok utánvéttel.

Posta és elkeseredettség

2009-11-23T17:17:00.000+01:00

Megmondom őszintén sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Eddig valami halvány reménysugár sejlett bennem, hogy talán megoldódik, de úgy tűnik hiába. Történt ugyanis, hogy hónap elején feladtam utánvéttel az egyik tokot. Igen ám, de azóta se pénz, se tok. Írtam a hölgynek, hogy hát mi történt, nem kapta meg, vagy valami baj van-e, de válasz azóta sem érkezett. Így arra a döntésre jutottam, hogy bemegyek a postára, és kérek egy lekövetést, hogy hol veszett el a csomagocskám (ha ugyan elveszett), mert ugyebár ez így nem járja. Ebben az egészben csak az a bosszantó, hogy előtte ugyanígy feladtam egy utánvétes csomagot, ahol meg a postás csak úgy ukmukkfukk bedopta a vevő postaládájába és nem kért érte pénzt. Szerencsére nagyon kedves vevő volt és azonnal szólt, így gyorsan meg is oldódott. (Hálám azóta is tart felé, és ez adott kitartást, hogy talán ebben az esetben is becsületes vevővel van dolgom). Az egészben az a legbosszantóbb, hogy utálok negatív értékelést adni, és utána is milliószor azon gondolkodom, hogy biztosan helyesen tettem-e. Nincs ez másképp most sem, de azért még reménykedek, hogy valami eljut hozzám.

Még mindig tokok

2009-11-16T14:25:00.000+01:00

Ezek az utolsó képek, többet most nem tudok mutatni. Remélem ezek is olyan gyorsan találnak gazdára, mint a legutóbbiak. Imádom ezeket készíteni, egyszerűen kikapcsol és a végeredmény gyönyörködtet. Remélem nektek is tetszik.

óidő folytatás

2009-11-13T21:44:00.000+01:00

Itt van a folytatása alkotásaimnak. Lassan töltöm fel őket a Meska boltomba, ha valakit bővebben érdekel, ott is meg tudja nézni.

Folyt. köv.

óidő?

2009-11-13T07:06:00.000+01:00

Mostanában nagyon nehéz lelülni alkotni. De nem a kedvem miatt, hanem mert nincs elég időm rá. Nagyon felsűrűsödtek az események, ami kis időm meg van, szeretem a szeretteimmel tölteni. Azért érkezett néhány megrendelés, és azok teljesítésével együtt készítettem néhány új dolgot is.

A megrendelt termékeim: ajakbalzsam tokok. A kékre a gombot én készítettem süthető gyurmából.

Gabella játéka

2009-10-21T11:18:00.000+02:00

Sokat vívódtam, hogy jelentkezzek-e, mert hát nem a nyerős fajta emberek közül való vagyok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy eddigi életem során semmit sem nyertem... na jó, egyszer találtam egy csokiban "nyert" feliratot, de egyrészt nem volt beváltóhely a környékünkön, másrészt lejárt a játék. Oly annyira nem volt eddig szerencsém, hogy tavaly farsangon olyan társasággal voltam, akik korábban mindig nyertek tombolán, nem is egyszer. Vidáman bíztattak, hogy majd, most együtt! Hát, hiszitek, vagy sem, a 20 szelvényből egy sem nyert. Idén nem tudtam velük menni és 15 szelvényből 4 volt nyertes. Ezért hát vívódtam, vívódtam, míg végül rendeltem Gabellától néhány horgolótűt és beneveztem a játékára. Így mindenképp örülni fogok valaminek. :)))
Jelentkezési határidő: 2009. október 25. vasárnap éjfél, ugyhogy ha valaki szeret, vagy tervezi, hogy megtanul kötni mindenképpen nézze meg.

Alkottam, meg nem is

2009-10-11T14:11:00.000+02:00

Huhhhh de régen írtam. Megmondom őszintén kicsit összetornyosultak a teendőim mind a suliban, mind otthon, ráadásul rámtalált az influenza "kedves" vírusa is. Azonban volt időm alkotni is egy kicsit. A legújabb ötletem egy ajak balzsam tartó lett. Lehet, hogy ez másnak nem újdonság, de akkor jutott eszembe, hogy ilyen kéne, amikor az influenzám alatt kénytelen voltam folyamatosan kenni a szám, mert teljesen kiszáradt. Igen ám, de éppen, amikor a doktor néninél vártam, gondoltam bekenem, és hogyhogy nem, de nagy táskám sötétjébe veszett. Egyszerűen nem találtam. Egyre mélyebbre ástam, de csak nem akadt a kezembe. Ekkor jött az ötlet, milyen jó lenne, ha felakaszthatnám valahogy a táskámra, és mindig kéznél lenne. El is kezdett járni az agyam, rögtön jobban is lettem.:))) Először arra gondoltam, varrni kéne, de rájöttem, varrni nem tudok. Így a horgolás mellett döntöttem. Elővettem a fonalakat tűket, és nekiálltam. Ezek születtek első körben. Még kulcskarikát szeretnék tenni rájuk, de még nem találtam megfelelőt. Több szín is született, de csak ennyit tudtam lefotózni, mert beborult az ég és elbújt a nap.:((( Majd felteszem a Meskára is, hátha más is hasznát fogja venni most, hogy jönnek a hideg napok. Ha valamelyik megtetszik, vagy esetleg más színben szeretnétek írjatok nyugodtan!:)))

A hét takarója, avagy Cate Blanket :)))

2009-09-21T12:10:00.000+02:00

Ki mondta, hogy takaróba burkolózva nem lehet emberek közé menni? Minden csak hozzállás kérdése.

Kezdetek

2009-09-19T15:29:00.000+02:00

Sokunk életében van egy pont, amikor a kézműves alkotások felé fordulunk, és el is kezdjük gyakorolni azt.

Az én életemben ez 14 éves koromban jött el. Ekkor történt ugyanis, hogy megtaláltam nagymamám régi horgolótűjét. Sajnos ő ekkor már nem élt, így anyukámat kérdeztem arról, hogy ezzel az eszközzel mit és hogyan lehet csinálni. Ő elmondta, de megmutatni csak a legegyszerűbb öltést, a rövidpálcát tudta. Én ezzel el is voltam akkor, horgoltam ide-oda, minden kis állatomnak kabátkát, sálat, amire éppen szüksége volt. Aztán valahogy ez feledésbe merült egészen 18 éves koromig. Akkor valahogy újra rátaláltam, és kezdődött a tanulás. Sok antikváriumban találtam hozzá több-kevesebb anyagot, de sajnos soha egyik sem készült el. Megmondom őszintén, azért, mert azok mindegyike kabát, pulcsi, kardigán... és nekem ezek túl nagy munkának tűntek. Így csak a mintákat gyakoroltam sorra belőlük. Aztán egyszer csak jött a számomra világmegváltó ötlet: horgolok figurákat. Na, ez amilyen nagy ötlet volt nekem, olyan hamar derült ki, hogy sajnos nem találtam fel a spanyol viaszt, sőt, mások már régóta foglalkoznak ilyennel. Így hát ötleteket gyűjtve vágtam neki életem első alkotásainak. Ezek egyszerű pici emberkék voltak, amiket magam terveztem, noha kindertojásban találtam őket. Viccesnek találtam a műanyag figurákat felnagyítani és egy új anyagból előállítani. Persze, ebből nem lehet megélni, így kénytelen voltam a magam fantáziájából elkezdeni alkotni... Folyt.köv.

Kezdeti próbálkozásaim:
Szaszuke a lila ruhás manófiú, Hanzo pedig a zöldike. Kb. 10cm magasak.

A technika "csodái"

2009-09-17T11:19:00.000+02:00

A suliból írok több okból is. Az egyik, a szuper órarendem ami miatt minden nap 6-7-ig vagyok (reggel 8-tól), mert 4-5 lukas órám is van a leglehetetlenebb időpontokban (gondolom ez másoknak is ismerős lehet).

Azt hiszem a fotózási ígéretemet kicsit elhamarkodtam. A szerencse nem állt mellém ez ügyben. Van kb. 20 újratölthető elemem, amiből persze ilyenkor egy sem működik. Mikor végre feltöltöm és fotózok, kiderül, hogy a kártyaolvasó nem olvas be semmit - nagy kutakodás után rájövök vírusos a gép. A lényeg, hogy a napokban újra lesz telepítve és akkor teszek fel képeket. Jó sok lesz addigra, legalább napokig lesz mit mutogassak.

Annyit elmesélek róluk elöljáróban, hogy mindnyájan valamiféle figurák. Sorban ülnek az íróasztalomon és nézik, ki születik a kezeim között. Néha segítenek, ötlettel látnak el ha elakadok. Kezdenek hozzám nőni, ami az elválás szempontjából sohasem szerencsés. De hát mit tehetek, ha ennyire odafigyelnek arra, amit csinálok. Néha azért rakoncátlankodnak is, ilyenkor elbújnak valahova én meg keresgélhetem őket. Szóval vidáman telnek a napjaink.

Végül pedig próbáljátok ki az évkönyv készítőt. Igazi amerikai stílusú évkönyvet lehet készíteni, ami kellemes perceket szerezhet a barátokkal. Mi ki is nyomtattuk, jó kis szövegekkel láttuk el, nagyokat nevettünk. Jó lesz később elővenni és nosztalgiázni...

Felhők

2009-09-11T17:23:00.000+02:00

Van néhány dolog, amit gondoltam lefotózok és megmutatok. Hát, ez a felhős-esős idő keresztül húzta számításaim. Annyira sötétek, borongósak, szomorkásak lettek a képek, hogy inkább megpróbálom holnap újra. Ilyenkor csak az jut az eszembe, hogyan fotózok majd télen?! Eddig sem voltam valami profi, hát mi lesz ezután, nem tudom.

A tegnapi napomat azért elmesélem, mert igen viccesre sikeredett. Egyik barátnőm manikűr-pedikűr, műkörmösnek tanul és felkért modellnek a vizsgájára. Örömmel tettem eleget kérésének. Bal kezemen elvégezte a műkörmös "beavatkozást", majd a kis- és gyűrűsujjamon a körmöt vörösre festette (csak 2 körmöt kellett). A maradék 3 natúr maradt. A jobb kezemre pedig Szörnyelladefrász méretű műkörmök kerültek. Végeztünk 2 órára (reggel 9-től), nekem pedig suliba kellett mennem. Ilyen felemásan! Persze a suli a város másik felén... Na, ahogyan a villamoson végigmértek az nagy szám volt! Sok ember arcán látszott, hogy nem tudja eldönteni: őrült vagyok, vagy csak szimplán hülye. Persze kedvesen mosolyogtam ilyenkor... nem komplett-volt a konklúzió.

Mára szépen egységesítve lettem, gondoltam kipróbálom, milyen műkörömmel élni és alkotni. Hát, szokni kell, de annyira picire van reszelve, hogy boldogulok vele. (A barátnőmnek meg már van egy állandó vendége).

Fonalak

2009-09-06T14:02:00.000+02:00

Újra rámtört a "fonalból alkotni valamit" vágy. Az ötlet meg is született, így elmentem beszerezni hozzá a szükséges fonalakat. A fonal kiválasztása számomra mindig rémálom. Na nem azért, mert nem szeretek válogatni (nőből vagyok, a válogatás lételem), hanem mert a sok szép fonal közül olyan nehéz eldönteni melyiket vigyem magammal. Így hát általában a pénztárcám szab határt neki. Az egyetlen szempont, amit mindig szem előtt tartok, hogy puha legyen és lehetőleg ne szöszöljön. Viszont nagy hibám az is, hogy horgolótűbűl nekem sosem elég. Volt egy teljes szettem, amit 2 évvel ezelőtti költözéskor elvesztettem.:((( Fáj is a szívem érte...nagyon. Azóta sem sikerült szert tennem az összes méretre. Így megint vettem 3 horgolótűt is. Ebből már ki is derül, hogy amit készíteni szándékozok horgolva lesz. De azt, hogy mi lesz, most inkább nem árulnám el, majd kicsit később, ha látom hogyan alakul. A fonalakat azért megmutatom. A kép nem adja szépen vissza az árnyalatokat. Sokkal élénkebbnek tűnnek, mint valójában. Azt viszont sajnálom, hogy megérinteni monitoron nem lehet, mert annyira simogatósan puhák.

Limonádé

2009-09-03T09:47:00.000+02:00

A napokban kaptam Esztertől egy finom limonádét. Meg kell hagyni, ezeken a meleg napokon nagyon jól esik. Eszter kérte, írjam le milyen a kedvenc limonádém, amit most meg is teszek.

Veszek egy nagy üveg ásványvizet, azt jól megtöltöm kis kockákra vágott citrommal, naranccsal, lime darabokkal, belefacsarom 1-2 citrom levét (függ attól, mennyi leve van), majd barna cukorral édesítem ízlés szerint. Van amikor azt sem teszek bele, hogy a gyümölcsök valódi íze érvényesüljön. Ezek után pár órára hűtőbe teszem. Hidegen a legjobb, és az ízek is összeérnek. Egészségünkre!

Kezdeti nehézségek

2009-09-02T09:44:00.000+02:00

Huhhh... azt hittem blogot nyitni egyszerű feladat. Hát tévedtem, nem is kicsit. Sikerült valami olyan formát beállítani, ami tetszik. Eztán nézegetni kezdtem, hogy kedvenc blogokat is be tudom lőni. Ha, meg is örültem, el is kezdtem. Megjelent a blogomban, de csak ezután vettem észre, hogy az irányítópulton is be tudom állítani-dupla munka. De hát új nekem az egész, ezért élvezem... Majd megláttam, hogy nincsen profilképem...fejtörés. Végül arra jutottam, miért ne vigyázhatna Virágtündérem a blogomra egy darabig. Feltöltöttem. Sajnos észrevettem, hogy bár a nevem megjelenik azokon a blogokon, amiket bejelöltem rendszeres olvasásra, de nincs kép. Ha, na erre is rájöttem, újra dupla munka. :))) Na ezen már csak nevettem, mert azt gondolom értek a számítógép kezeléséhez, de ez új terület, meg kell tanuljam... na de ennyit bénázni! Legalább írni tudok.

Olvasgatva a blogokat rájöttem, micsoda közösségi élet folyik: ajándékozás, blogdíjak stb. Hát ez is új, így tanulgatom, hogyan is működnek ezek a dolgok. Azt viszont előjáróban elmondhatom: jó látni azokat az alkotó társaimat, akiknek munkájukat eddig csak a Meskáról ismertem.

Variálok

2009-09-01T19:47:00.000+02:00

Az a baj, hogy sosem tudom elsőre eldönteni, mit is szeretnék. Mindig mindent hatszor átgondolok, vagy hirtelen felindulásból cselekszem, hogy aztán megbánva, újra hatszor átgondolva kijavítsam. Így van ez a blogommal is. Megírtam már vagy 10 bejegyzést, de egyiket sem közöltem, végül töröltem, és módosítottam kicsit a profilon. Na talán, ez az, amit szerettem volna.

Elsőként első, igazán szívemnek kedves alkotásomat mutatnám meg. Innen indult minden még a kezdetek kezdetén. Tavasz ihlette Virágtündérem. Azóta belőle lett az elkészült alkotásaim kicsiny őre. Vigyáz mindenkire, beszélget a többiekkel, hogy egyszer majd mindenki megtalálja a gazdáját, kár is szomorkodni. Először eladásra szántam, de ahogyan itt üldögélt az asztalomon annyira a szívemhez nőtt, hogy nincs szívem tőle megválni. :)))

Az első

2009-08-17T12:08:00.000+02:00

Tudom, hogy ez a bejegyzés a sokmilliomodik, de nekem az első. Meghatározó élmény, az már biztos, ugyanis életemben egyetlen egyszer sem írtam naplót. Minden első dolog (szerelem, csók, első végig olvasott könyv, első kedvencünk stb.) az ember életében nagyon fontos. Ezekre mindig fog emlékezni, mindig fogja tudni honnan kapta, ki volt az, miért...

Imádok olvasni, és kézműveskedni. Szeretném megosztani olvasott élményeimet azokkal a műveimmel együtt, melyeket néha alkotok.

Eszter kuckója

Lassan a végét, és a végén járok...

Fonalak és horgolótűk

Két díjat is kaptam

Sorsolás

Új év, új tervek, új játék

Nem haladok

Régi és új, avagy érdemes mindig nyitott szemmel járni

Kis beszámoló

Hűvös van

Aprótartók

Első munkanap

Tolltartó 2

Az ajándék

Blogtalálkozó

Nyaraltam

Nagymama

Amíg fő a krumpli és a tojás...

Egy ilyen kis autóban szívesen kocsikáznék...

Fonalak

Saját örömömre

heten, mint a gonoszok

Újra itt!

Rendelésre

Bálnákért

Újdonság

Új

Kutyát sétáltani

Kis balerinák

Szemezgető

Rajzszögek

Valami új 1...

Bábok

Vége...

Hagyomány és természetesség

Nem tűntem el

Mit rejt a táskám...

Ami új

Bizonytalan bizonyosság

Újrahasznosítás - Óvjuk a Földünk

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

*¤*Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!*¤*

Hajtás-pajtás

Lemaradt

Tolltartó

"Megoldódott" a probléma

Posta és elkeseredettség

Még mindig tokok

óidő folytatás

óidő?

Gabella játéka

Alkottam, meg nem is

A hét takarója, avagy Cate Blanket :)))

Kezdetek

A technika "csodái"

Felhők

Fonalak

Limonádé

Kezdeti nehézségek

Variálok

Az első

¤Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!¤