semerre. Valahogy ez az érzésem van mostanság. Ugyanis szegény ujjbábjaim várják szemüket Ámerikából. Jó kis biztonsági szemek azok, megéri a várakozást, de már szeretném ha itt lennének. Addig pedig próbálgatom a varrógépem, mellyel egyre stabilabban tudok varrni és egyre több trükköt tanultam meg. Az is igaz, hogy sok bontás van benne, de nem bánom.
Ezen kívül az egyik barátnőm gyöngyöt kezdett fűzni, én meg vele tartottam néhány délután. Pár medált sikerült megfűznöm, melyeket most fel is teszek meskára. Olyan szorosan fűztem, hogy úgy tűnik, össze vannak gyógyulva a gyöngyök. Erős damilt használtam, hogy tartós legyen.
Nektek hogy tetszik?
