2010. május 27., csütörtök

Bálnákért

Egyik nap láttam a TV-ben egy műsört a bálnák vadászatáról. Pontosabban arról, hogy aktivisták hogyan próbálták megakadályozni egy bálna levadászását - sikertelenül. Nagyon sokkoló volt látni azt, hogy a vadászoknak semmi sem szent, csak a pénz számít, amit egy életért cserébe kaphatnak. Itt a video, ami engem elgondolkodtatott. Hiszem, hogy ezek mellett a problémák mellett nem szabad csak úgy elmenni vagy becsukni a szemünket mondván, ha nem látjuk, nem is létezik. Azoknak, akik velem értenek egyet, talán nem meglepő, hogy elkészítettem a magam bálnáját, hogy ezzel is kicsit felhívjam a figyelmet ezekre a gyönyörű, óriási állatokra.







A neve Arctic, a türkiz színe miatt. Nagyon kedves, vidám és mindig mosolyog. Garantáltan felvidít egy rossz nap végén. :)

2010. május 25., kedd

Újdonság

Már régen ígértem, hogy mutatok újat, de valamiért mindig lemaradt a fotózásról. Most azonban megragadtam a szép időt és fotóztam párat. Ő a legújabb ötletem. 4cm hosszú a teste, a farkincája 20cm, magassága 3 cm. Igazán aprócska darab. Könyvjelzőként használható.
Elterjedt az állatvilágban, hogy a malacok nem túl okosak. Azonban született egy aprócska, rózsaszín, aki nem tudott olyan nagyra megnőni, mint a többiek. Kis méretét kihasználva elszökött otthonról és világot ment látni. Ment, mendegélt, míg végül elérte a gazda házát, ami alig pár méterre volt az óltól. Látott egy nyitott ablakot és azon beszökött. A párkányról egy nagy bukfenccel a földre esett. Mikor magához tért a kettős látásból, körbe nézett és bizony csak könyveket látott mindenhol. Elkezdte szagolgatni a könyveket, majd a legjobb illatút letúrta a polcról pici nózijával és lapozni kezdte. Ettől fogva tudta: a könyvek az otthona.





2010. május 18., kedd

Új

ötletem támadt. Nézegettem a gombosokat, van-e olyan dolog, amit nem készített eddig egyikük sem. És jelentem, találtam: méghozzá a nyaklánc eddig senki repertoárjában nem szerepelt. Így le is csaptam rá és készítettem párat. De magában egyik sem az igazi, így kiegészítésként készült hozzájuk füli is. El is kezdtem feltöltögetni a Meska boltomba őket.
Ahogy készítettem ezeket a szetteket, elkezdtek áramlani a fejembe az ötletek, továbbgondolások, hogy mit lehetne még kezdeni velük. Azokat most kísérletezgetem, ahogy elkészülnek mutatok majd képeket. :)))






2010. május 17., hétfő

Kutyát sétáltani

csuda jó dolog. Amíg volt kutyánk imádtam vele járni az utcákat. Ismerkedtünk, beszélgettünk, megugattuk a nem szimpatikus embereket (én azért nem:))) valamint meg kellett jelölni minden fontosnak tűnő fát vagy kerítést. Sajnos ő már nincs velünk (megmérgezte valami nagyon jó indulatú személy), de az emléke azóta is velünk van. Íme egy kitűző szett, amiről nekem ő jut az eszembe, még akkor is, ha a mi kutyusunk egy tacsi és basset hound keverék volt, csuda egy pofa, aki egyáltalán nem hasonlít a kitűzőn lévő "talán uszkár?"-ra. :)))
Már fel is töltöttem a Meskára.

2010. május 11., kedd

Kis balerinák

Nálunk az oviban szinte mindegyik kislány jár balettra. Annyira édesek, amikor a kis rózsaszín ruhájukat mutogatják, amihez van kis tüll szoknya is. Pörögnek, forognak, mutatják milyen mozdulatokat tanultak. :))) Az embert mindig mosolyra fakasztják, még akkor is, ha nincs jó napja. :))) Ők ihlették meg ezt a kitűzőt. Ugyanis a barátnők mindig azzal dicsekedtek nekem, hogy nekik egyforma a ruhájuk, de nézzem csak meg jobban, itt és itt eltér egymástól. Ezért arra gondoltam ezekkel a kitűzőkkel is fel lehet dobni a balettos zsákot, vagy az utcai kabátkát is. Vidám darabok lettek. Én ahányszor rájuk nézek a kis "balerináim" jutnak eszembe.
Már a megtalálhatóak a Meska boltomban.


Szemezgető

A Meska szemezgetőjében gyöngyöslány az én munkámat is betette válogatásába. Ez annyira jó érzés. :)))




2010. május 5., szerda

Rajzszögek

Van az úgy, hogy az embernek van néhány szép alapanyaga és szeretne belőle valamit alkotni. Nekem most japán rizspapírom akadt, így azokat használtam fel rajzszögeknek. Azért rajzszög lett belőle, mert másnak nemigen tudnám őket elképzelni. Már felraktam őket a meskára. Mindegyik rizspapíron van arany csillámpor, amitől szerintem nagyon mutatósak lettek.






2010. május 3., hétfő

Valami új 1...

Egyik nap meglátogattuk egyik rokonunkat, egy idős nénit, aki 82 éves és már nagyon beteg. Mindezek ellenére a mai napig nagyon finom süteményeket süt az egész családnak. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni a fiatal koráról, hogy akkoriban a kézimunka mindennapi elfoglaltság volt, nem úgy mint ma, a sorozatgyártás korában. Mindig kéri, hogy mutassak a munkáimból, mert szereti nézegetni és boldog, hogy vannak még ma is kézimunkát szerető fiatalok. Amikor legutóbb mentünk hozzá, azzal fogadott, hogy van valami a számomra, aminek reméli hasznát tudom venni. Ekkor elém rakott egy ősi, fém szerkezetet. Először nem tudtam mi az, így elmesélte, hogy ez egy gomb behúzó, amit ő lánykorában kapott és minden ruhájához, ágyneműjéhez a gombokat azzal húzta be. Azért adta nekem, mert úgy érezte én megbecsülöm és ha ő elmegy én nem dobnám ki, mint mások. Nagyon meghatott vele. Nem az eszközzel, hanem a gesztussal, azzal, hogy láthatóan odafigyelt minden együtt töltött órára. Hihetetlen kincset kaptam, egy emlékeket őrző, kortalan, generációról generációra szálló eszközt, melyet most én használhatok és amellyel remélhetőleg örömet szerezhetek.
Mindezzel együtt egy aggodalom is a fejembe szökött. Ugyanis ezt a kincset nem szeretném állni hagyni, hogy porosodjon egy sarokban. Azonban tudom azt is, hogy már jónéhány gombos alkotás megjelent én pedig egyáltalán nem szeretnék másolósnak, ötlet lopósnak tűnni. Tudom, sok hobbis űzi ugyanazt, de én akkor is szeretnék valami mást felmutatni.  Így nagy fejtörésbe kezdtem, hogy valami olyat készítsek, amilyen nincs, amilyet eddig senkinél nem láttam. Így született meg a gyerekeknek szánt kollekcióm. Kifejezetten kicsiknek szánom, de természetesen gyermeklelkű felnőtteknek is ajánlom meleg szívvel. :)))
Hogy honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek készítsek? Egyszerű! A gyakorlataim kapcsán ihlettek meg a gyerekek. Tanító és óvóképzőre járva megismerkedtem az ovis és alsó tagozatos gyerekekkel és láttam, mire képes egy-egy kedves tárgy. Egy kedves könyvjelzővel mindjárt jobban megy az az "undok" olvasás, egy kedves kitűzővel szívesebben járnak külön órára, valamint mutogatni sem utolsó őket. Ráadásul senki nem gondolt eddig arra, hogy ők is szeretik a szép, mutatós dolgokat, ami nem játék, hanem komoly dolog az ő kis világukban. Amellyel már olyanok tudnak lenni, mint apa és anya. Remélem más is örömmel veszi az ilyen irányú törekvéseimet.
Ezek a könyvjelzők ovisnak és kisiskolásnak egyaránt használható. Ovisnak a kedvenc mese könyvében lehet jelölni hogy hol tartunk, az iskolás pedig maga jelölheti a feladott olvasmányt, vagy hogy a könyvben hol tart.