2009. szeptember 21., hétfő

A hét takarója, avagy Cate Blanket :)))

Ki mondta, hogy takaróba burkolózva nem lehet emberek közé menni? Minden csak hozzállás kérdése.


2009. szeptember 19., szombat

Kezdetek

Sokunk életében van egy pont, amikor a kézműves alkotások felé fordulunk, és el is kezdjük gyakorolni azt.
Az én életemben ez 14 éves koromban jött el. Ekkor történt ugyanis, hogy megtaláltam nagymamám régi horgolótűjét. Sajnos ő ekkor már nem élt, így anyukámat kérdeztem arról, hogy ezzel az eszközzel mit és hogyan lehet csinálni. Ő elmondta, de megmutatni csak a legegyszerűbb öltést, a rövidpálcát tudta. Én ezzel el is voltam akkor, horgoltam ide-oda, minden kis állatomnak kabátkát, sálat, amire éppen szüksége volt. Aztán valahogy ez feledésbe merült egészen 18 éves koromig. Akkor valahogy újra rátaláltam, és kezdődött a tanulás. Sok antikváriumban találtam hozzá több-kevesebb anyagot, de sajnos soha egyik sem készült el. Megmondom őszintén, azért, mert azok mindegyike kabát, pulcsi, kardigán... és nekem ezek túl nagy munkának tűntek. Így csak a mintákat gyakoroltam sorra belőlük. Aztán egyszer csak jött a számomra világmegváltó ötlet: horgolok figurákat. Na, ez amilyen nagy ötlet volt nekem, olyan hamar derült ki, hogy sajnos nem találtam fel a spanyol viaszt, sőt, mások már régóta foglalkoznak ilyennel. Így hát ötleteket gyűjtve vágtam neki életem első alkotásainak. Ezek egyszerű pici emberkék voltak, amiket magam terveztem, noha kindertojásban találtam őket. Viccesnek találtam a műanyag figurákat felnagyítani és egy új anyagból előállítani. Persze, ebből nem lehet megélni, így kénytelen voltam a magam fantáziájából elkezdeni alkotni... Folyt.köv.

Kezdeti próbálkozásaim:
Szaszuke a lila ruhás manófiú,  Hanzo pedig a zöldike. Kb. 10cm magasak.



2009. szeptember 17., csütörtök

A technika "csodái"

A suliból írok több okból is. Az egyik, a szuper órarendem ami miatt minden nap 6-7-ig vagyok (reggel 8-tól), mert 4-5 lukas órám is van a leglehetetlenebb időpontokban (gondolom ez másoknak is ismerős lehet). 
Azt hiszem a fotózási ígéretemet kicsit elhamarkodtam. A szerencse nem állt mellém ez ügyben. Van kb. 20 újratölthető elemem, amiből persze ilyenkor egy sem működik. Mikor végre feltöltöm és fotózok, kiderül, hogy a kártyaolvasó nem olvas be semmit - nagy kutakodás után rájövök vírusos a gép. A lényeg, hogy a napokban újra lesz telepítve és akkor teszek fel képeket. Jó sok lesz addigra, legalább napokig lesz mit mutogassak.
Annyit elmesélek róluk elöljáróban, hogy mindnyájan valamiféle figurák. Sorban ülnek az íróasztalomon és nézik, ki születik a kezeim között. Néha segítenek, ötlettel látnak el ha elakadok. Kezdenek hozzám nőni, ami az elválás szempontjából sohasem szerencsés. De hát mit tehetek, ha ennyire odafigyelnek arra, amit csinálok. Néha azért rakoncátlankodnak is, ilyenkor elbújnak valahova én meg keresgélhetem őket. Szóval vidáman telnek a napjaink.
Végül pedig próbáljátok ki az évkönyv készítőt. Igazi amerikai stílusú évkönyvet lehet készíteni, ami kellemes perceket szerezhet a barátokkal. Mi ki is nyomtattuk, jó kis szövegekkel láttuk el, nagyokat nevettünk. Jó lesz később elővenni és nosztalgiázni...

2009. szeptember 11., péntek

Felhők

Van néhány dolog, amit gondoltam lefotózok és megmutatok. Hát, ez a felhős-esős idő keresztül húzta számításaim. Annyira sötétek, borongósak, szomorkásak lettek a képek, hogy inkább megpróbálom holnap újra. Ilyenkor csak az jut az eszembe, hogyan fotózok majd télen?! Eddig sem voltam valami profi, hát mi lesz ezután, nem tudom.
A tegnapi napomat azért elmesélem, mert igen viccesre sikeredett. Egyik barátnőm manikűr-pedikűr, műkörmösnek tanul és felkért modellnek a vizsgájára. Örömmel tettem eleget kérésének. Bal kezemen elvégezte a műkörmös "beavatkozást", majd a kis- és gyűrűsujjamon a körmöt vörösre festette (csak 2 körmöt kellett). A maradék 3 natúr maradt. A jobb kezemre pedig Szörnyelladefrász méretű műkörmök kerültek. Végeztünk 2 órára (reggel 9-től), nekem pedig suliba kellett mennem. Ilyen felemásan! Persze a suli a város másik felén... Na, ahogyan a villamoson végigmértek az nagy szám volt! Sok ember arcán látszott, hogy nem tudja eldönteni: őrült vagyok, vagy csak szimplán hülye. Persze kedvesen mosolyogtam ilyenkor... nem komplett-volt a konklúzió.
Mára szépen egységesítve lettem, gondoltam kipróbálom, milyen műkörömmel élni és alkotni. Hát, szokni kell, de annyira picire van reszelve, hogy boldogulok vele. (A barátnőmnek meg már van egy állandó vendége).

2009. szeptember 6., vasárnap

Fonalak

Újra rámtört a "fonalból alkotni valamit" vágy. Az ötlet meg is született, így elmentem beszerezni hozzá a szükséges fonalakat. A fonal kiválasztása számomra mindig rémálom. Na nem azért, mert nem szeretek válogatni (nőből vagyok, a válogatás lételem), hanem mert a sok szép fonal közül olyan nehéz eldönteni melyiket vigyem magammal. Így hát általában a pénztárcám szab határt neki. Az egyetlen szempont, amit mindig szem előtt tartok, hogy puha legyen és lehetőleg ne szöszöljön. Viszont nagy hibám az is, hogy horgolótűbűl nekem sosem elég. Volt egy teljes szettem, amit 2 évvel ezelőtti költözéskor elvesztettem.:((( Fáj is a szívem érte...nagyon. Azóta sem sikerült szert tennem az összes méretre. Így megint vettem 3 horgolótűt is. Ebből már ki is derül, hogy amit készíteni szándékozok horgolva lesz. De azt, hogy mi lesz, most inkább nem árulnám el, majd kicsit később, ha látom hogyan alakul. A fonalakat azért megmutatom. A kép nem adja szépen vissza az árnyalatokat. Sokkal élénkebbnek tűnnek, mint valójában. Azt viszont sajnálom, hogy megérinteni monitoron nem lehet, mert annyira simogatósan puhák. 

2009. szeptember 3., csütörtök

Limonádé




A napokban kaptam Esztertől egy finom limonádét. Meg kell hagyni, ezeken a meleg napokon nagyon jól esik. Eszter kérte, írjam le milyen a kedvenc limonádém, amit most meg is teszek.
Veszek egy nagy üveg ásványvizet, azt jól megtöltöm kis kockákra vágott citrommal, naranccsal, lime darabokkal, belefacsarom 1-2 citrom levét (függ attól, mennyi leve van), majd barna cukorral édesítem ízlés szerint. Van amikor azt sem teszek bele, hogy a gyümölcsök valódi íze érvényesüljön. Ezek után pár órára hűtőbe teszem. Hidegen a legjobb, és az ízek is összeérnek. Egészségünkre!

2009. szeptember 2., szerda

Kezdeti nehézségek

Huhhh... azt hittem blogot nyitni egyszerű feladat. Hát tévedtem, nem is kicsit. Sikerült valami olyan formát beállítani, ami tetszik. Eztán nézegetni kezdtem, hogy kedvenc blogokat is be tudom lőni. Ha, meg is örültem, el is kezdtem. Megjelent a blogomban, de csak ezután vettem észre, hogy az irányítópulton is be tudom állítani-dupla munka. De hát új nekem az egész, ezért élvezem... Majd megláttam, hogy nincsen profilképem...fejtörés. Végül arra jutottam, miért ne vigyázhatna Virágtündérem a blogomra egy darabig. Feltöltöttem. Sajnos észrevettem, hogy bár a nevem megjelenik azokon a blogokon, amiket bejelöltem rendszeres olvasásra, de nincs kép. Ha, na erre is rájöttem, újra dupla munka. :))) Na ezen már csak nevettem, mert azt gondolom értek a számítógép kezeléséhez, de ez új terület, meg kell tanuljam... na de ennyit bénázni! Legalább írni tudok.

Olvasgatva a blogokat rájöttem, micsoda közösségi élet folyik: ajándékozás, blogdíjak stb. Hát ez is új, így tanulgatom, hogyan is működnek ezek a dolgok. Azt viszont előjáróban elmondhatom: jó látni azokat az alkotó társaimat, akiknek munkájukat eddig csak a Meskáról ismertem.

2009. szeptember 1., kedd

Variálok

Az a baj, hogy sosem tudom elsőre eldönteni, mit is szeretnék. Mindig mindent hatszor átgondolok, vagy hirtelen felindulásból cselekszem, hogy aztán megbánva, újra hatszor átgondolva kijavítsam. Így van ez a blogommal is. Megírtam már vagy 10 bejegyzést, de egyiket sem közöltem, végül töröltem, és módosítottam kicsit a profilon. Na talán, ez az, amit szerettem volna.

Elsőként első, igazán szívemnek kedves alkotásomat mutatnám meg. Innen indult minden még a kezdetek kezdetén. Tavasz ihlette Virágtündérem. Azóta belőle lett az elkészült alkotásaim kicsiny őre. Vigyáz mindenkire, beszélget a többiekkel, hogy egyszer majd mindenki megtalálja a gazdáját, kár is szomorkodni. Először eladásra szántam, de ahogyan itt üldögélt az asztalomon annyira a szívemhez nőtt, hogy nincs szívem tőle megválni. :)))